Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

92 Budapesti kir. Ítélőtábla. zárkózik, bárha a felismerés nemcsak lehetséges volt, hanem arra alkalom is kinálkozott; a ki kényelemből vagy hanyagságból nem enged helyet oly kételyeknek, melyekre alapos okok forognak fenn; a ki tényleg vagy szükségkép felmerülő és indokolt aggá; lyok daczára elmulasztja a valóságos jogi helyzetnek kiderítését; az, bár tévedésben van, de tévedése nem menthető s ennélfogva jóhiszeműnek nem minősül. Az ily természetű tévedés indokolhatja ugyan a szerzés jogtalanságának tudatához fűzött joghátrányok alól való mentességet, ellenben nem szolgálhat indokul arra, hogy a tévedés oly jogelőnyök élvezetében részesittessék, melyek azt a felet, ki menthető tévedésben volt, megilletik s a mily előny a tulajdonos keresetével szemben nyújtott védelem. A kifejtett jogi álláspontnak helyességét támogatja annak megfontolása is, hogy a ki a rendes gondosság mellett szükségesnek látszó vizsgálódás és elővigyázat nélkül ügyletet köt, csupán saját magára vethet a miatt, hogy semmit sem tett ama veszély elkerülésére, melylyel ingó dolgoknak a felettük rendelkezési jogosultsággal nem biroktól meg- vagy zálogba vétele jár. Ebből a jogi álláspontból következik, hogy a bizonyítási teherre vonatkozó fentebb idézett szabály sem rótt a felperesre messzebb menő kötelességet, mint annak bizonyítását, hogy alperes jóhiszeműnek az eset körülményeinél fogva nem tekinthető azért, mert jóllehet oly tények vagy jelenségek merültek fel, melyek a zálogszerzés jogossága iránt aggályt kelteni alkalmasak, mégis a szerzés jogosságáról alaposan meg nem győződött s mert a dolog ily állásában alperes a jogszerzés körül menthető tévedésben nem volt. E tekintetben a felebbezési bíróság tényként megállapította, hogy a kiktől alperes a zálogjogot szerezte, szűkös vagyoni helyzetben levő kisiparosok; hogy a kérdéses gépek egészen ujak voltak a használat nyomai nélkül; továbbá, hogy a felperes gyártmányait feltüntető jelzés rajtuk volt és hogy alperest felperes már korábban a 27* alatti levéllel figyelmeztette, hogy a legnagyobbrészt a tulajdonjog fentartásáyal eladott s a jelzésről felismerhető gyártmányai körül sűrűn előforduló sikkasztásokra való tekintettel azok zálogba elfogadása előtt a gépek számának közlésével intézzen felpereshez kérdést, de alperes, habár úgy ő, mint felperes a telephon-hálózat bérlői, a kérdezősködést elmulasztotta. Ezeknek a ténymegállapításoknak helyességét az alperes