Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 93 meg nem támadta, jelentőségük meggyengítése végett pedig arra, hogy a 27. alatti értesítésnek nem tartozott hitelt adni, sikertelenül hivatkozik. Mert a 3'/. alatt csatolt válaszból, melyet a 2'* . alatt mellékelt levélre adott, kitűnik, hogy az abban foglalt közléseket valóknak elfogadta, való voltukra nézve felperestől további felvilágosítást nem kért és mert különben is semmi oly elfogadható okra, melynél fogva a közlések való voltában kételkedhetett volna, rá nem mutatott; továbbá mert az alperes által tett annak a különböztetésnek, mintha csupán a hatóságtól s nem a magánfelektöl származó figyelmeztetések tarthatnának tekintetbevételre számot: semmi jogosultsága, a mennyiben oly szabály, mely ily különböztetést tenne, nincs. Azt, hogy alperes minden vizsgálódástól és kérclezősködéstől tartózkodott amaz aggályok daczára, melyeket benne rendes gondosság mellett a zálogszerzés jogossága iránt felkeltenie kellett az elzálogosítás körülményeinek, jelesen az elzálogosítok vagyoni helyzetét nem is tekintve, a gépek új voltának és a felperes gyártmányára valló jelzésnek, kapcsolatbán a felperestől nyert figyelmeztetéssel, nem menti alperesnek sem a 61,496/905. számú kereskedelmi rendelettel jóváhagyott ügyrendben megszabott titoktartási kötelességre, sem arra való hivatkozása, hogy nem tudhatta, vájjon a felperes számos üzlettelepe közül melyiknél kérdezősködjék. Ugyanis a felbivott ügyrend alperest a titoktartási kötelesség alul a zálogbavétel elleni aggályok esetében kifejezetten felmenti; továbbá alperes kérdezősködhetett volna ott, a honnan a alatti figyelmeztetést vette. Sőt alperest a vizsgálódás és kérdezősködés kötetessége alól felmentettnek tekinteni annál kevésbbé lehet, mivel őt, ki kézi zálog üzlettel iparszerűleg foglalkozik, a forgalom biztosságához fűződő tekintetek még szorosabban kötelezték, semmint a zálogbavétellel esetenkint foglalkozókat, hogy üzeme körében oly intézkedéseket léptessen életbe és tartson fenn, melyek a tulajdonjog sérelmére szolgáló elzálogosítások meghiúsítását eredményezik. Minthogy tehát a felebbezési bíróságnak alperest marasztaló döntése, a bizonyítási teher kérdésére vonatkozó téves felfogás daczára, helyes azért, mert az ítéletben megállapított tényekből azt a következtetést kellett levonni, hogy alperes a zálogszerzés körül johiszeműnek nem tekinthető: őt alaptalan felülvizsgálati kérelmével elutasítani kellett. A neheztelt ítéletnek a kifejtelteken alapuló helyessége mellett nem kellett