Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 81 a felebbezési bíróság a biztosítási szerződés 2. és 3. szakaszát figyelmen kívül hagyta s a bonczolási jegyzőkönyvben foglalt szakvéleményt tévesen értelmezte: alaptalanoknak kellett ítélni. Ugyanis a szerződés 3-ik szakasza, mely alperest mentesiti a szavatosság alól, a gyógyítási folyamatnál vagy gyógyeredménynél előállott sérülésért vagy hátrányokért, melyek a biztosítottnak testi hibájára vagy betegségeire vezethetők-vissza, csupán a biztosítottnak meggyógyulása esetében a gyógyítási folyamatnál vagy gyógyeredménynél előállott sérülések és hátrányokért való szavatosság alul mentesít, de nem mentesítheti alperest a jelen esetben, minthogy nem gyógyulási folyamatnál vagy gyógyeredménynél előállott sérülés- vagy hátrányért, hanem balesetért szolgáltatandó kártérítésről van szó. Továbbá a szerződés 2-ik pontja szerint alperes kártérítéssel oly halálozás esetén tartozik, melyet a baleset közvetlenül okozott, de ezen rendelkezés nem jelenti azt, hogy a balesetnek olyannak kell lennie, mely általában és mindenkire nézve, kor és lesti szervezet különbsége nélkül halált okoz, kétségtelen lévén, hogy ugyanaz a baleset, mely a testi épségre és egészségre romboló behatásokkal szemben nagy ellenállási képességgel biró, erős szervezetű fiatal embernél, csupán egészségháborítást idéz elő, idős vagy gyenge szervezetű emberek halálának közvetlen oka lehet. Azt pedig, hogy a baleset a felperes atyja halálának közvetlen oka volt, a felebbezési bíróság jogszabály sértése nélkül állapította meg a bonczjegyzökönyvbe felvett orvosi véleményből, mert e szerint a biztosított «a baleset alkalmával szenvedett sérülések folytán, azonban régi betegségekkel szerzett szívtúltengés alapján beállt szívhüdés miatt halt meg» ; mert továbbá az orvosi véleménynek ama kijelentése, hogy «a sérülés, eltekintve a beteges állapottól, a mely miatt a halál okává vált, önmagában véve körülbelül 45 napos betegséget okozott volna», azt fejezi ugyan ki, hogy a baleset nem volt oly mérvű, mely akárminő erős és egészséges embernek halálát előidézte volna, vagyis nem volt általában és feltétlenül halálthozó : de megerősíti azt, hogy az erőszakos külső behatás a biztosítottra nézve, a fenforgó esetben, a még a baleset napján bekövetkezett halálozásnak közvetlen és főoka volt. Tét'fi : ítélőtáblai határozatok. XII. 6