Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 53 A kir. Ítélőtábla: Felperes keresetében a magyar kir. államvasutak takarék- és segélyző- szövetkezete, az első magyar általános biztosító társaság és az osztrák-magyar tisztviselő-egylet által az I. r. alperesnek, mint elhalt férje 0. B. örökösének kifizetett összegeket jelölte meg mint hagyatéki vagyont, melyből az örökhagyó tartozása kifizetendő. A felebbezési bíróságnak az a döntése, mely szerint a magy. kir. államvasutak takarék- és segélyző-szövetkezete által kifizetett 1960 K 90 f halálozási segély a kereseti követelés kielégítésére nem szolgálhat, a K. T. 237. §-ának a felperes csatlakozási kérelmében felhívott rendelkezését nem sérti s az irányadó 7 '/. alatti alapszabályok intézkedéseinek, valamint az alkalmazandó anyagi jogszabálynak megfelel: mert a halálozási segély, mely a szövetkezeti tag halála után a hátramaradottak részére fizettetik -— nem a szövetkezeti tagot a szövetkezettel szemben megillető s a K. T. idézett §-a alá eső járandóság, hanem rendeltetésénél fogva és az alapszabályok 37. §-ának kifejezett intézkedése értelmében is halálesetre szóló biztosítási összegnek tekintendő. Az ilyen követelés, mely csak az örökhagyó halála után, tehát vagyonszerzési képességének megszűntével válik érvényessé, az örökhagyó vagyonának alkotó részét nem képezheti és így nem tartozik a hagyatékhoz. E tekintetben nem tesz külömbséget, hogy a szövetkezeti tag a halálozási segély terhére, az alapszabályokban megállapított feltételek mellett előlegeket is vehet fel: mert a perben nem ilyen előlegről, hanem halálozási segélyről van szó, mely nem ment át az örökhagyó tulajdonába, hanem I. r. alperesnek, mint az alapszabályokban kijelölt kedvezményezettnek fizettetett ki. A szóban forgó halálozási segély a miatt sem tekinthető hagyatéki vagyonnak, hogy az alapszabályokban említett esetben a végrendeleti örököst illeti meg: mert az alapszabályok (37. §.) vonatkozó intézkedése csak azt jelenti, hogy az ott megjelölt esetben a végrendeleti örökös tekintendő kedvezményezettnek, — de ha a biztosított örököse van is kedvezményezettül kijelölve, a biztosítási összeghez való jogot a kedvezményezett mindenkor, tehát a mondott esetben is közvetlenül, nem pedig az örökhagyó jogán szerzi meg, tehát ez az összeg örökséget ilyen esetben sem képez. Az első magyar általános biztosító-társasággal állítólag kötött biztosítás tekintetében az alsó bíróságoknál nem érvényesített, csupán a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett az a kifogás, hogy a hite-