Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

54 Budapesti kir. ítélőtábla. lezők hátrányára fizetett biztosítási díj a kedvezményezettől mint megajándékozottól visszakövetelhető, a S. E. T. 197. §-a értelmében s azért sem jöhet figyelembe, mert felperes perbeli álláspontja épen az volt, hogy az I. r. alperes nem volt kedvezményezett, hanem a biztosítási kötvény bemutatóra szólt. Ezt a kereseti állítást a felebbezési biróság az Ítéleti tényállás szerint nem fogadte el valónak s a felperes részéről ajánlott bizonyítást, a meggyőződésének alapjául szolgáló okok előadásával mellőzte. Annak megítélése, hogy valamely bizonyítástól lehet-e eredményt várni vagy nem? a birói szabad mérlegelés körébe tartozik, melynek eredménye ily esetben csak akkor vonható felülvizsgálat alá, ha a mellőzés indokául vett következtetés nyilván az okszerűség szabályaiba ütközik. Azonban ez az eset itt fenn nem forog, mert felperes csak azt kívánta bizonyítani, hogy a m. kir. államvasutak igazgatósága a biztosított fizetéséből a biztosítási díjat havonként levonta, tehát a felebbezési biróság az okszerűség szabályaival nem jött ellentétbe, midőn a bizonyítani kívánt körülményből azt a tényt, hogy a biztosítási kötvény bemutatóra szólt, következtethetőnek nem tartotta. Minthogy pedig a biztosítási összeg csak annyiban tartozhatik a hagyatékhoz, amennyiben a biztosítási kötvény bemutatóra szól és az örökhagyó haláláig annak birtokában volt, azonban a jogszabálysértés nélkül megállapított s e helyütt is irányadó tényállás szerint a szóbanforgó kötvény nem szólt bemutatóra, ennélfogva téves a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy felperes követelésének kielégítését az első magyar általános biztosító-társaság által fizetett biztosítási összegből sem követelheti. Az osztrák-magyar tisztviselő-egylet által fizetett 843 K 48 fillért illetőleg a felebbezési biróság nem állapította meg a tényállást abban az irányban, hogy a tisztviselő egylet az általa mint kedvezményezett által felvett biztosítási összegből a saját követelésének kielégítése után fenmaradt 684 K 83 fillért mi alapon szolgáltatta ki az I. r. alperesnek? s így a per mai állásában nem dönthető el, hogy az utóbb említett összeg a hagyatékhoz tartozott-e vagy alperest más jogalapon illette-e meg? Azonban ha a kérdéses összeget hagyatéki vagyonnak kellene is tekinteni, sem ez az ősszeg, sem a tisztviselő egylet által szövetkezeti járulékok czímen fizetett 158 K 65 f a felperes követelésének kielégítésére nem szolgálhat: mert a meg nem támadott tényállás