Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. is abban a színezetben kivánt szerepelni, hogy ő a megrendelő, akkor helyes az a következtetés, hogy alperes nem tehet jogos kifogást az ellen sem, hogy irányában felperes az őt a megrendelő ellen illető jogot érvényesítve, tőle a kereseti munkabér megfizetését követeli. 16. Engedmény; utalvány. (1907 november 21. I. G. 443. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A felebbezési bíróság az okiratot nem tekintette engedménynek, mert követelésátruházást az okirat nem tartalmaz s abban felperes követelése összegszerűleg megjelölve nincs. Azonban ahhoz, hogy valamely okirat engedménynek tekintessék, nem szükséges, hogy annak kiállítója azzal a kifejezéssel éljen, hogy követelését átruházza, hanem elegendő, ha más oly szóval él, mely a követelés átruházásának szándékát világosan kifejezi; a kérdéses okiratnak ama szavai pedig, hogy alperes a felperes követelését az okiratot kiállító irányában megillető járandóságból fizesse ki. az engedményezés szándékát világosan kifefejezik s így ez okirat a követelés átruházását magában foglalja. Továbbá törvényes joggyakorlatunk szerint bizonytalan összegű, feltételtől vagy viszonszolgáltatástól függő követelések is engedményezhetők, a miből következik, hogy az engedmény érvényét nem érinti az, hogy az engedményesnek az a követelése, melyre az átruházás vonatkozik, egyelőre összegszerűleg pontosan meghatározva nincs, vagy az összegek meghatározása későbbi fejleményektől függ, csupán az szükséges, hogy úgy az engedményezőnek átruházott, valamint az engedményesnek ama követelése, melyre az átruházás vonatkozik, pontosan körül legyen írva, az okirat pedig mindkét irányban pontos körülírást tartalmaz. Az okiratot tehát nem csupán utalványnak, hanem engedménynek is kell tekinteni s ez okirat értelmében kiállítója utalványozó s egyúttal engedményező, a felperes pedig utalványos és engedményes. Abból, hogy alperes a B) alatti utalványt el nem fogadta, s hogy tehát a joggyakorlatban használatos szóval élve, úgynevezett nem tökéletes, nem teljes utalvány forog fenn, következik ugyan, hogy ez okirat alapján sem az utalványozó, sem az utalványos nem érvényesíthetne alperes irányában oly jogokat, melyek