Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

26 Budapesti kir. ítélőtábla. peres családi nevével aláírt megrendelést azért tekintette az alperestől származónak, mert vele előzőleg is üzleti összeköttetésben állott, a felülvizsgálati kérelemben meg van ugyan támadva, a mennyiben alperes e belyütt, a korábbi üzleti összeköttetést tagadja; mindazáltal a tényállásnak ezt a részét is irányadónak kellett elfogadni, mert alperesnek, sem a jegyzőkönyvek tartalmával, sem a külön irat által (S. E. 160. §-a) nem támogatott tagadása, az Ítéletben foglalt azzal a kijelentéssel szemben, hogy a felek egyezőleg előadták, hogy korábban egymással összeköttetésben állottak, figyelembe nem jöhet. Ezt a tényállást tekintve pedig nyilvánvaló, hogy alperes egyfelől az által, hogy felperes levelezésének hozzá történt intézése daczára hallgatott; másfelől pedig az által, hogy akár szándékosan úgy intézte, akár gondatlanságból eltűrte, hogy a neki czimzett levelek fiához juthassanak s utóbbi azokra válaszolhasson: azt a látszatot és felperesben azt a vélekedést, hogy alperes a megrendelő, felkeltette és a kérdéses munka befejezéséig fentartotta. A kifejtettekből, melyek szerint az alperes felelőssége nem azon alapszik, hogy a megrendelést ő tette, nemcsak az következik, hogy a felebbezési bíróság a felperes felhitta szabály ellen nem vétett, hanem az is, hogy közömbös, vájjon a megrendelést az alperes vagy fia tette, és így az ez irányban ajánlott bizonyítás mellőzése eljárási szabály megsértésének nem minősül. Tévesen hivatkozik az alperes arra is, hogy nincs olyan szabály, mely őt kötelezte volna, hogy a kezdeményezése nélkül más, tudniillik a felperes által hozzáintézett levelekre és számlára feleljen és tiltakozzék. Általánosságban ilyen szabály nincs ugyan, de a cselekvések és mulasztások jogi jelentősége, valamint a/., hogy a kereskedői jóhiszeműségből minő kötelezettségek folynak, az adott eset körülményei szerint Ítélendő meg; a fenforgó esetben pedig figyelembe véve a felperessel való előzetes üzleti összeköttetést, figyelembe véve, hogy alperes szerint a vele ugyan egy helyen üzleti tevékenységet folytató P. nevű fia volt a megrendelő, kinek üzleti tevékenysége előtte ismeretlen nem lehetett: alperesnek már a felperes legelső, a megrendelést elfogadó és alperes nevére czimzett D) alatti sürgönyéből fel kellett ismernie, hogy felperes megrendelőnek őt véli, ezen felismerésnél fogva pedig a kereskedői jóhiszeműségből folyó kötelessége volt a felperest felvilágosítani, és ha ezt a kötelességet elmulasztva, továbbra