Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. Ítélőtábla. sék, ellenben, hogy a válaszirat beadója azt a kifejezést használja, hogy a felülvizsgálati kérelemhez csatlakozik, a mely kifejezéssel válasziratában az alperes nem élt: nem szükséges. Ezeket elórebocsátva, az alperes csatlakozási kérelmének a S. E. T. 185. §. a) pontja alapján helyt kellett adni, mert a felebbezési bíróság az Ipartörvény 94. §. g) pontjában foglalt szabály alkalmazását helytelenül mellőzte és a B) alatti levelet tévesen értelmezte. Ugyanis a felebbezési biróság is magáévá telte az elsőbiróságnak B. S. és F. A. tanuk vallomásából merített azt a ténybeli megállapítását, hogy a felperes a felmondás megtörténte után, még mielőtt őt a szolgálatból elküldték, az alperes vevőit az ennél való vásárlásról lebeszélni és őket arra birni igyekezett, hogy azontúl ne alperesnél, hanem a felperes által nyitandó üzletben vásároljanak. Ebből a tényállásból pedig, minthogy a felperesnek imént említett eljárása az alperes üzleti érdekeit veszélyeztette, az Ipartörvény már idézett szabályánál fogva azt a következtetést kell levonni, hogy alperesnek törvényes oka volt arra, hogy felperest felmondás nélkül elbocsássa és e tekintetben más következtetéshez jutni csak akkor lehetne, ha helyes volna a B) alatti okiratnak akként való értelmezése, hogy alperes e levélben az elbocsátás okául nem a felperes említett eljárásában jelentkező hibát, hanem egész más okot hozván fel, a szóban forgó hibát megbocsátotta s e mellett, a felperest a felmondási időre megillető fizetés kiadását meg is ígérte, a mely értelmezést azonban a kir. ítélőtábla tévesnek talált, egyfelől, mert e levélben az elbocsátás oka megjelölve nincs, s így arra, hogy alperes a szóban forgó hibát megbocsátotta, a levél támpontot nem nyújt, másfelől pedig, mert e levél ama szavai, hogy ha «B. úr, tudniillik az üzlettulajdonos, visszatér, a felperes fizetését rendezni fogja», azt a határozott ígéretet, hogy a felmondási időre járó illetmény felperesnek mindenesetre s még ha az elbocsátás utólag indokoltnak mutatkoznék is, ki fog fizettetni, ki nem fejezik, hanem azt fejezik ki, hogy a levél írója B. M.-né, a fizetés kiadásának kérdésében való elhatározást a levél megírásakor az üzlet helyéről távollevő tulajdonosnak, B. M.-nak tartotta fenn. Ezek után a felperest felülvizsgálati kérelmével azért kellett elutasítani, mert az alperes csatlakozási kérelmének alaposságára nézve eddig kifejtettekből következik, hogy a felebbezési bíróságnak felperest keresetével elutasító döntése tekintet nélkül az alperes beszámítási kifogá-