Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)
Budapesti kir. ítélőtábla. L9 melyben felperes az ajánlatot elfogadó x) alatti sürgönyt elküldötte s e részben csupán annyi van megállapítva, hogy az x) alatti sürgöny feladása után érkezett felpereshez az alperesnek az ajánlattól való elállást tudató NB. alatti sürgönye; minthogy azonban a zsolnai m. kir. posta- és távirdahivatalnak értesítése tanúsítja, hogy az NB. alatti távirat Zsolnán november 10-én délelőtt pont 10 órakor adatott fel, az pedig nem vitás, hogy e sürgöny a rendes idő alatt, mi egy-két órát jelent, felpereshez megérkezett; a felebbezési bíróság ténymegállapításából világosan kitűnik, hogy felperes az ajánlatot elfogadó x) alatti sürgönyt a Zsolnán járt tisztviselője jelentésének 10-én reggel történt előterjesztése után még a délelőtti órákban haladéktalanul elküldte, tehát megadta a választ abban az időpontban, melyben leendő megadását a 37. és 57. alattiakban kilátásba helyezte. A felperesnek 37. alatti sürgönye, s azzal egybehangzó 57alatti levele, az alperes ajánlatára vonatkozólag megszorítást, vagy attól eltérő feltételt nem tartalmaz (H. T. 319. §-a), következéskép az ajánlat visszautasításának s új ajánlatnak nem tekinthető, hanem tartalmazza azt a kijelentést, hogy felperes az ott megjelölt későbbi időpontban kiván az elfogadás kérdésében nyilatkozni, a mi a válaszolás elhalasztására vonatkozó kérelmet jelent. Az alperesnek szabadságában állott a halasztási kérelmet megtagadni, minthogy azonban e kérelemre mit sem válaszolt, az ellen, hogy felperes nyilatkozatát függőben kívánja tartani, nem tiltakozott, a halasztási kérelemhez alperes részéről való hozzájárulást világosan kifejező hallgatásban beleegyezést kell látni, melynél fogva alperes a válaszadásra engedélyezett halasztás ideje alatt ajánlatához kötve volt; minthogy továbbá felperes tisztviselőjét az előre jelzett napon Zsolnára küldvén, és az ez által minden késedelem nélkül november 10-én reggel tett jelentésnek vétele után sürgönyválaszát haladéktalanul aznap délelőtt feladván, alperes azt azon idő alatt, melyre a halasztás terjedt, s melynek lefolytáig ajánlatához kötve volt, meg is kapta, a mennyiben azt tudnia kellett, hogy a november 9-én Zsolnán járó tisztviselő jelentéstételétől függő választ november 10-e előtt meg nem kaphatja: nyilvánvaló, hogy felperes elfogadási nyilatkozata, ha egyébként az ajánlatnak megfelelt, elkésettnek nem tekinthető. A kifejtettekből következik, hogy semmi súlylyal nem bir az, vájjon az alperes ügyvezető igazgatója Sch. E. a november 9-én 2*