Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 17 mazásban volt, 1898 január 17-től, azaz K. M. elhalálozásának napjától, az alkalmazásba lépéséig 1898. május l-ig, úgyszintén a K. M. elhalálozását közvetlenül megelőző hónapokon át a czégnél levelezői és könyvelői teendőket tényleg teljesített ugyan, de azok teljesítéseért jutalomdíjat magának ki nem kötött és hogy felperesnek a kérdéses díjazásra vonatkozó követelése a czég könyveiben, illetőleg a mérlegeket kiegészítő összeállításokban, melyeket a felperes rendes könyvelőként történt alkalmaztatásának ideje alatt maga vezetett, illetőleg szerkesztett, elő nem fordul, továbbá, hogy felperesnek a czég elhalt tagjához való testvéri, valamint a czég jelenlegi egyik tagjához, K. M.-néhoz való sógori viszonya, melyre hivatkozással alperes a szolgálat ingyenességét vitatja, fenforog; végül hogy a perben adat, mely felperesnek azt az állítását, hogy a szolgálatokat nem ingyenesen teljesítette, valószínűsítené, fel nem merült. Jogszabály szerint a vélelem általában a szolgálat ingyenessége ellen, vagyis a mellett szól ugyan, hogy a szolgálatot teljesítő erre vonatkozó kikötés hiányában is igényelhet megfelelő díjazást, de e vélelem csak akkor foglalhat helyet, ha az eset körülményei olyanok, melyeknél fogva a szolgálatok vevője azok ingyenes teljesítését nem várhatta, viszont a szolgálattevő arra, hogy díjaztatni nem fog, elkészülve nem lehetett; holott ép az ellenkezőre mutatnak a jelen eset körülményei, jelesen egyfelől az, hogy felperes az alperessel való állandó összeköttetése daczára igényével a szolgálatok teljesítése után csak 6 évvel lépett fel, és hogy a kérdéses jutalomra vonatkozó követelés az alperes könyveiben, melyeket maga felperesvezetett, elő nem fordul, továbbá a szolgálatvevőkhöz való rokoni illetőleg sógorsági viszony, másfelől pedig az, hogy felperes a kérdésben forgó szolgálatok tétele után alperesnél olyan állandó alkalmaztatást nyert, melyben való részesítésének indokául a korábbi, vagyis a kérdésben forgó szolgálatok ingyenessége is szerepelhetett, alapot nyújtanak arra, hogy a kérdéses szolgálatok ingyen teljesítetteknek vélelmeztessenek. Térfi : ítélőtáblai határozatok. XII. 2