Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 7 dők, viszont azonban a kedvezményezettnek, illetve az örökösöknek a kitett tőkéhez való igénye fenmarad. A 27- alatti okirat szerint tehát a felek oly vagylagos megállapodásra léptek, melynek első része értelmében a biztosítási szerződésnek a már említett kettős feltételtől függő érvénybe helyezése iránt, második része értelmében pedig az alperes részéről való koczkázat viselésnek kiküszöbölése mellett tőkegyűjtés iránt szerződtek akkép, hogy alperes a biztosítási összeggel azonos összeget 1000 K-t, mint tőkét a másik részről 1916 november 4-ig évente folytatandó fizetésekben jelentkező ellenszolgáltatás ellenében összegyűjtsön, s kiszolgáltasson akkor, ha a biztosítási szerződés újból érvénybe nem lép. A 27. alatti megállapodásnak ezt az utóbbi részét tekintve, nyilvánvaló egyfelől, hogy alperes, bárha a biztosított fél kedvező egészségi állapotának igazolása hiányában a biztosítási szerződés érvénybe nem lépett, az évi részletfizetéseket elfogadni nemcsak jogosítva, hanem köteles is volt, mert különben az 1905. évi július hava előtt lefizetett díjak az érdekeltekre nézve veszendőbe mentek volna; másfelől pedig nyilvánvaló, hogy az évi befizetéseknek folytatása esetén összegyűjtendő 1000 K tőkének kiszolgáltatására kötelezett alperesre nézve az 1906 május 10-ig teljesített befizetések oly alapot képviseltek, melyre való tekintettel kölcsönt nyújthatott s így a kölcsönadást jogilag olybá minősíteni, mintha ez által a biztosítási szerződésnek érvényben fennállását ismerte volna el, nem lehet. A kifejtettekből az is következik, hogy a felperes csak a tőkegyűjtési, nem pedig a hatályát vesztett és újból fel nem éledt biztosítási szerződés alapján érvényesíthetne jogokat az alperes ellen, a biztosítási szerződésre támaszkodó kereseti igény tehát alaptalan. 4. Hatálytalan a biztosító társaság főügynökével létesült oly megállapodás, hogy az ajánlattevő a szerződéstől a kötvény átvétele előtt visszaléphet, hacsak a főügynök jogköre szerződés önálló kötésére nem terjedt ki. (1907 szeptember 20. I. G. 239. sz. a.)