Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

480 Kassai kir. Ítélőtábla. a hivatkozott ítéletben el nem döntetett s ekéid az sem tekinthetői itélt dolognak, hogy az alperes községek ezt a járandóságot ellenkövetelésük beszámítása nélkül kifizetni tal lóznának, a felebbezési bíróság az alperesi ellenkövetelés beszámításával anyagi jogszabályt nem sértett. A mennyiben pedig a felebbezési biróság tényállása szerint az alperes községek közül egyedül Komlós község ellenkövetelése kevesebb 42 K 60 f-rel, mint a T. G. követelése, a többi községek ellenkövetelése pedig T. G. követelését felülhaladja, a felebbezési biróság helyesen itélt aként, hogy a felperest Komlós község elleni követelésének 42 K 60 f és kamatát felülhaladó részével, a többi községek irányában pedig egész követelésével elutasította. (1906 nov. 20. G. 120. sz. a.) 474. A fellebbezési biróság ténymegállapítása alapján, a mely ' szerint a felperes havi 50 K illetmény mellett és három havi kölcsönös felmondás kikötésével volt az alperesnél alkalmazva, a felperes felmondás nélkül csak az esetben volt elbocsátható, ha az 1875: XXVII. t.-cz. 59. §-a helyébe lépett 1884: XVII. t.-cz. 94. §-ának valamelyik esete forgott volna fönn, miután az alperes nyilvánvalóan kereskedő, a felperesnek szolgálati viszonya tehát e törvényczikkely szerint bírálandó el. A kir. törvényszék a kivett bizonyítás és részben a felperes beismerése alapján tény gyanánt állapította ugyan meg, hogy a felperes alkalmaztatásának ideje alatt köteles üzleti foglalkozását gyakran 1U—Vs órai késéssel kezdette meg, e mulasztás azonban a felhivott törvényczikkely 94. §-ának 2-ik pontja szerint nem minősíthető a kötelesség nem teljesítésének és nem szolgálhat c tény a felmondás nélküli elbocsátás megállapításának jogos alapjául. Mert a naponta ismétlődő meghatározott időköz között foglalkozásnál az idő be nem tartása, illetve elmulasztása, mint kötelességszegés a felhivott törvényczikkely 94. §-a alá akkor esik, ha a kereskedő a tapasztalt kötelességszegés alapján azonnal gyakorolja elbocsátási jogát; a mikor azonban a nyilvánvalóvá lett mulasztás daczára a kereskedő továbbra is igénybe veszi alkalmazottjának szolgálatát, akkor a kereskedő olybá vétetik, mint a ki a mulasztást megbocsátotta, utólagosan felmondás nélkül már alkalmazottját el nem bocsáthatja. Már pedig a felperes ellen csak az van megállapítva, hogy olykor késéssel érkezett az üzletbe, nincs azonban