Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

470 Kassai kir. Ítélőtábla. hozni tartozik a per tárgyának az értékét: de ez eljárás alól a 4. §. harmadik bekezdése kifejezetten kiveszi az 1. §. 2. és 3. pontjában felsorolt ügyeket s általában azokban az ügyekben, a melyek a per tárgyának értékére való tekintettel tartoznak sommás eljárás alá, a per tárgyának értéke a felebbviteli eljárás során sem tehető magasabbra, mint az 1. §. 2. pontjában meghatározott értékhatár; — kivéve, ha a felebbviteli biróság által az a kérdés döntendő el, hogy az ügy sommás eljárás alá tartozik-e? A törvénynek most idézett rendelkezéseiből nyilván következik az, hogy az 1907. évi XVII. t.-cz. hatályba lépte előtt ingatlanokat tárgyazó sommás perekben a per tárgyának értéke 400 koronánál magasabbra tehető volt ugyanakkor, ha a tárgyi birói illetékesség eldöntése tette szükségessé a pertárgy értékének a megállapítását : ellenben, ha ez az eset fenn nem forgott, a pertárgy értéke a felebbvitel megengedhetősége szempontjából 400 koronánál magasabbra akkor sem volt tehető, ha a felek az értéket 400 koronánál magasabbra elfogadták vagy bizonyították; s habár a felperesek az időközben beállott változás folytán a S. T. 31. §-nak 4. pontjához képest az ingatlan helyett kárpótlást követelni jogosultak, — de a kárpótlási összeg, ha a 400 koronát meg is haladja, a felülvizsgálat megengedhetősége szempontjából a fennebb kifejtetteknél fogva irányadó nem lehet. Ezekhez képest tekintettel arra. hogy a S. T. 181. §-a szerint a felebbezési biróság Ítélete ellen felülvizsgálatnak nincs helye, ha a per tárgyának értéke (200 forintot) 400 koronát meg nem halad : ennélfogva tehát felperesek és a főbeavatkozók felülvizsgálati kérelmét a S. T. 193. §-ának 3. bekezdése alapján hivatalból visszautasítani kellett. A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet ellenjegyző ügyvéd részére dijat és költséget a saját feleivel szemben sem állapít meg, mert a czéltalan beadványért az ügyvédet díjazás nem illeti. (Pénzbírság indokolás nélkül mellőztetett). 460. Ama köztudomású ténnyel szemben, hogy munkakereső emberek rendszerint a saját anyagi helyzetük javítása végett vándorolnak Amerikába és onnét keresményüket megőrzés végett szokták rokonaikhoz küldeni, alpereseket terhelte azon állításuk bizonyítása, hogy felperes a pénzt apjának felsegélyezése végett, vagyis ajándékba küldte. (1906 szept. 4. G. 48.)