Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 151 zásában jelentkező kedvezményt kizárólag a felperes engedélyezte ; minthogy pedig felperes csak a saját vonalaira nézve nyújthat kedvezményeket és csupán a saját vonalaira érvényes dijtételeket szabályozhatja, semmi szükség sem volt annak külön felemlítésére, hogy az X) alatti levél kizárólag a felperes vonalaira nyerhet alkalmazást, nem pedig egyúttal oly fuvarozásokra, melyek más fuvarozónak a felperes intézkedési körébe nem tartozó vonalain bonyolíttatnak le; ellenkezőleg külön kifejezett rendelkezés lett volna szükséges ahhoz, hogy az X) alatti levélnek oly értelem tulajdoníttathassák, hogy az abban nyújtott kedvezmény nemcsak a felperes vonalaira vonatkozik és hogy e levél által felperes magára vállalta annak kieszközlését és az azért való felelősséget, hogy más vasutak is részesíteni fogják az alperest az X) alatti levélben körülírt díjszámítási módnak kedvezményében. Ily kifejezett rendelkezés hiányában pedig az X) alatti meg nem tűri az alperes vitatta azt az értelmezést, hogy felperes az e levélben körülírt kedvezményt nem csupán a saját vonalaira nézve nyújtotta, hanem magára vállalta az arra vonatkozó felelősséget is. hogy más csatlakozó fuvarozók az alperes részére saját vonalaikon való fuvarozásnál a szóban forgó kedvezményt alkalmazni fogják, mely felelősségvállalás egyúttal azt is jelentené, hogy felperes a kedvezménynek a csatlakozó vasutak részéről való megtagadása esetén, a kedvezmény nem alkalmazásából eredő fuvardíjkülönbözetet a csatlakozó vasútnak, az alperes helyett megtéríteni s ekkép az alperes árúinak a csatlakozó pályán történt fuvarozásával felmerülő fuvarbér egy részét alperes helyett megfizetni köteles. A felebbezési bíróság tehát az X) alatti okiratnak helyes értelmezésével foglalta el azt az állapotot, hogy a keresetileg követelt fuvardíj többletnek a Déli vasút vonalára eső fele részét 50 K 74 fillért az alperes megfizetni köteles azért, mert a «Déli vasut» a szóban forgó kedvezményt saját vonalaira nézve meg nem adta, a felperes pedig az iránt, hogy a kedvezményt az előbb nevezett vasút is megadja, felelősséget az X) alatti levélben nem vállalt. Azonban a felebbezési bíróság jogosnak ítélte a fuvardíjtöbblet czímén emelt követelésnek másik felerészét 50 korona 75 fillért is, melyre vonatkozó igény azon alapszik, hogy a felperes az X) alatti levélben foglalt kedvezményt, a saját vonalán foganatosított fuvarozás díjának kiszámításánál