Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

144 Budapesti kir. ítélőtábla. jogszabálylyal ellenkezik tehát a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy alperes jogosítva volt végrehajtást szenvedett alkalmazottjának adott előleget kizárólag a fizetés lefoglalt részéből levonásba hozni. Helyt kellett adni továbbá felperes felülvizsgálati kérelmének, amennyiben az a felebbezési bíróság ítéletének a rendelkező rész szerint feloldott része ellen irányul, mert ha végrehajtató a lefoglalt követelés behajtása végett az 1881. LX. t.-cz. 124. §-a alapján ügygondnok kirendelését kérte és az illetékes bíróság ezen kérelemnek helyt adott, feltéve, hogy sem a kérvényben sem a kirendelő végzésben kifejezett korlátozás nem foglaltatik, az ügygondnok kereseti joga kétségkívül mindazon követelések behajtására terjed ki, melyek az idézett t.-cz. 79. §-a értelmében kibocsájtott és végrehajtást szenvedett adósával szemben egyedül irányadó rendelvény szerint lefoglaltaknak tekintendők, a behajtás tárgyának a kirendelő végzésben netán hiányos megjelölése pedig figyelembe nem jöhet. Téves ezek szerint [a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az ügygondnok kereseti joga szempontjából kizárólag a kirendelést tartalmazó végzés szövege jöhetne figyelembe. Habár továbbá a lefoglalt követelésnek jogczíme és keletkezési ideje kétségkívül figyelembe veendő, amennyiben az alkalmazottaknak visszatérő időszakokban lejáró fizetését illetőleg a végrehajtási törvény 61. §-ának különös rendelkezései irányadók, másrészt pedig az ily vagy hasontermészetü járandóságoktól eltekintve, rendszerint csakis a foglaláskor már létező követelések tekinthetők lefoglaltaknak, felperesnek ezzel ellenkező érvelései tehát alappal nem bírnak, mégis a fenti jogszabály nem zárja ki a végrehajtást szenvedett oly provízió követeléseinek lofoglalását, melyek állandó alkalmazásával kapcsolatban járnak, habár azok összege az általa közlendő ügyletek eredményétől íüggőleg alakul is. Téves tehát a felebbezési bíróság azon jogi álláspontja, hogy a provízió czímén járó követelések már az okból, mert rendes visszatérő időszakokban lejáró fizetésnek nem tekinthetők s_mert összegszerüleg bizonytalanok, foglalás tárgyát általában nem képezhetnék.