Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

142 Budapesti kir. ítélőtábla. útra lépés folytán az alperesnek fölöslegesen okozott költségekért felelős; ellenben az idézett §-ból, mely a végrehajtó által elkövetett hibának előterjesztés útján orvoslását megengedi, nem lehet azt következtetni, hogy azt a felet, ki végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti keresettel fellép, habár a kereset egyébként alapos, keresetével mégis el kellene utasítani egyedül azért, mivel jogait kevesebb költséggel előterjesztés útján is megóvhatta volna. A felebbezési biróság Ítéletének a végrehajtás korlátozására vonatkozó része tehát az alperes által idézett jogszabályba sem ütközik, sőt a mennyiben a végrehajtást ugyanarra az összegre korlátozta, mint melyre ezt az alperes 1904 márczius 6-án beadott fenébb említett kérvényében maga korlátozta: az alperesre nem is sérelmes. Ezeknél fogva felperest az ítélet szóban forgó része ellen irányzott felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani. Ellenben alperes az ítéletnek a per- és felebbezési költségek kölcsönös megszüntetésére vonatkozó részei ellen alaposan emelt panaszt. Ugyanis felperes annyiban, a mennyiben a végrehajtásnak nem teljes megszüntetése, hanem csupán korlátozása mondatott ki. pervesztes, alperes pedig vesztesnek semmi részben sem tekinthető, mert nemcsak az első tárgyaláson, de már a kereset beadását megelőzőleg 1904 márczius 6-án bejelentette, hogy a végrehajtás a felebbezési biróság Ítéletében kitett összegekre korlátozandó. Ezekhez járul az is — s ez a legfontosabb — hogy a felperes, mint fentebb említtetett, az 1904. évi 186 számú árverési hirdetményből már 1904 márczuis 24-én értesült arról, hogy a felperes a végrehajtást 30 K 96 f-re és a további költségekre korlátozta, s ilyen előzmények után még ha nem tételeztetik is fel, hogy a felperes a neki utóbb 1904 május 2-án kézbesített, a végrehajtó által 1904. évi 279. sz. a. kibocsátott árverési hirdetménybe csúszott hibát tudatos rosszhiszeműséggel használta fel a jelen pernek az alperes bosszantása végett való megindítására, kétségtelen, hogy felperes nagy gondatlansággal járt el, midőn a végrehajtónak a hiba kiigazítására való felszólítása vagy a végrehajtó intézkedése ellen való előterjesztés beadása helyett, az alperesnek költséget okozó jelen pert megindította. Másfelől pedig alperes az ügyben egészen hibátlanul járt el, mert abban, a miben a felebbezési biróság hibát lát, hogy tudniillik alperes a végrehajtási iratoknál fekvő 1904 május 10-én kelt levéllel a bírósági