Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 137 A biztosítási feltételek ezen pontjának az ajánlattevőhöz intézett 10-ik kérdéssel való összefüggéséből továbbá megállapítható, hogy ez a kérdés a fent kiemelt megkülönböztetés szempontjából, nem pedig egyéb a biztosítás, illetve koczkázat elvállalására fontos körülmény kiderítése végett tétetik fel. Ily körülmények közt pedig és figyelemmel arra, hogy a nem vitás tényállás szerint felperesnek mint megbízottnak jogi érdeke a biztosított készpénzt illetőleg megállapíttatott, a felebbezési bíróság törvényszerűen tekintette lényegtelennek a szerződés érvénye szempontjából felperes azon válaszát, melyben magát a biztosítandó tárgyak tulajdonosaként jelölte meg és helyesen nem adott helyt a keresk. törv. 475. §-ára alapított alperesi kifogásnak. Végül alperes azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság megsértette a szerződésekre vonatkozó azt az általános jogszabályt, hogy irányadóul felek egybehangzó akarata tekintendő, már pedig felperes a 10-ik kérdésre adott válaszban annak az alperes által elfogadott akaratnak adott kifejezést, hogy csak tulajdonát képező tárgyakat kiván biztosítani, ezzel ellentétben tehát, a kereseti készpénz biztosítottnak csak jogszabály sértésével volt tekinthető. Ez a panasz ugyancsak alaptalan, mert a fentebb kifejtettek szerint a kérdéses válasz csakis a biztosítási feltételek hivatkozott határozmányával kapcsolatban értelmezhető és bírálható el és már rendeltetésénél fogva sem jöhet figyelembe, mint felperes különleges szerződési akaratának önálló kifejezője. 70. Tartozatlan fizetés czímén nem léphet fel az a fél, a ki fizetést elengedés okából nem teljesített. A vevő helyett fizető kezest a vevő által teljesített fizetésből csak annyi illeti, a mennyit a kezes fizetett. A folyó számlái összeköttetésben lévő felek egymás ellen csak a végegyenleg alapján támaszthatnak követelést. (1907 április 5. II. G. 11. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A felperesek keresetükben azt adták elő, hogy mint ügynökök jótállván azoknak a vevőknek tartozásaiért, kiknek alperes a felperesek közvetítése mellett adott el