Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. Ítélőtábla. ugyan alperestől, de így is jó, mert felperes e miatt a bírósághoz nem forduló és még hozzátette, «hogy ő nem is kívánna egyebet («ich möchte nur»), csak a 140 korona betáblázási költséget". Ebben a levélben tehát felperes kifejezetten az alperes elhatározására bízta, vájjon a kérdéses hiba miatt részesíti-e valamiben felperest; már pedig ha az egyik fél kifejezetten a másik félre bízza, hogy kíván-e neki valamit juttatni és erre nézve csupán óhajtást nyilvánít: az ily tartalmú kijelentés nem enged más értelmezést, mint azt, hogy az e kijelentéseket tevő fél nem támaszt jogi igényt, követelést, melynek ebbeli jellegét épen az adja meg, hogy az ellenfél részéről való elismerés nélkül is emeltessék és fentartassék. Minthogy az, hogy valamely adott esetben joglemondás történt-e, a joglemondás szándékára mutató (concludens) tényekből levont következtetetés útján is megállapítható s e tekintetben csupán az szükséges, hogy a következtetés alapjául szolgáló tények világosan és határozottan kifejezésre juttassák a joglemondás szándékát; minthogy a felperes leveleinek idézett tartalmából kétségtelen, hogy a felperes alperesnek a kérdéses hibáról 1904. évi április hóban való értesítése alkalmával nemcsak nem élt kártérítési vagy vételárleszállítási igényre vonatkozó fentartással, sőt kifejezetten rámutatott arra, hogy alperesnek a gép jóságára való tekintettel nem okoz kellemetlenséget; de a fél évvel később 1904. évi október hóban tett kijelentéseivel is felperes azt, hogy valamely kártérítésben részesíttessék, kifejezetten az alperes elhatározására bízta, mindezekből pedig a kártérítési és vételárleszállítási jogigényről való lemondás szándéka világosan és határozottan kitűnik: a kir. ítélőtábla úgy találta, hogy a 2 */. és 3 */. alatti leveleknek a felebbezési bíróság részéről adott értelmezés helyes. A felperes részéről történt és a 2 7. 3 */. alatti levelekből megállapított lemondás érvényén nem változtathat az, hogy alperes ezt a lemondást külön el nem fogadta, mert nincs olyan jogszabály, mely szerint a jogosított felet egyedül illető igényről való, részéről egyoldalulag nyilvánított lemondás érvényéhez a lemondásnak a másik fél részéről való elfogadása is szükséges. Ezek szerint alaptalanok a felülvizsgálati kérelemben felhozott ama panaszok, melyek arra vonatkoznak, hogy a felebbezési bíróság a 2 •/. 3 V. alatti leveleknek téves értelmezésével, valamint annak figyelmen kívül hagyásával, hogy alperes a lemondást a