Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

122 Budapesti kir. ítélőtábla. zési tárgyaláson a felek e részben a tényállást változatlanul úgy adták elő, mint az elsőbiróságnál és a jegyzőkönyvben sincs nyoma annak, hogy a felperes beismerését visszavonta. A felterjesztett iratok tartalmával tehát ellenkezik az, hogy a íelebbezési bíróság a jelzett tételt vitásnak és nem bizonyítottnak tekintette, és a 150 korona vételár után eső, nem kifogásolt, 3 % járulékot az alperes javára meg nem állapította. Ennélfogva az alperes ellenkövetelését 4 korona 5 ) fillérrel felemeli és ezt az összeget is a marasztalási tőkéből levonni kellett. Téves a felebbezési bíróságnak a kereskedelmi törvény 309 §-ra vonatkozó érvelése és arra alapított rendelkezése is. A 7. ••/. alatti levél értelmében, mely a meg nem támadott tényállás szerint a felek közötti jogviszonyt szabályozza, az alperes az üzletét Bécsben folytató felperesnek budapesti ügynöke volt. Az üzleti összeköttetés folyamán az alperes szívességből váltókat adott a felperesnek, melyek közül egy 692 korona 15 fillérről szólót vissza nem kapott. Ehez képest a felebbezési bíróság ítéletének jogerős rendelkezésével kötelezte a felperest arra, hogy a váltót adja ki, vagy a megsemmisítési eljárás jogerős befejezéséig annak névértékét helyezze bírói letétbe. Ugyanezen ügynöki viszonyokból kifolyólag viszont az alperes adósává vált a felperesnek. Tartozásának összege azonban a váltó névértékénél kisebb. E tényállás mellett az idézett 309. §. alkalmazásának tere nem nyílik. Mert e szakasz rendelkezéseihez képest megtartási jog gyakorolható az adós azon pénzeire, ingóságaira és értékpapírjaira, melyek a hitelező birtokába vagy rendelkezése alá kerültek. Pénz alatt pedig itt nem összeget, hanem egyedi dolgot kell érteni, mely ha a hitelező kezébe jutott is, az adós tulajdonában marad. Úgyde a jelen esetben a felperes pénzei, ingóságai vagy értékpapírjai az alperes birtokában nincsenek, sem rendelkezése alatt nem állanak; tartozását pedig az alperes saját vagyonából, nem pedig valamely természetben (effective) nála lévő és a felperes tulajdonát képező pénzből köteles megfizetni. A dolog úgy áll, hogy a felek között fenforgott üzleti viszony alapján kölcsönös követelések keletkeztek, melyek beszámításra nem alkalmasak, mert nem hasonnemüek, amennyiben a felperes követelése készpénzfizetésre, az alperesé pedig vagylagosan váltó visszaadásra, vagy annak megsemmisítésére vagy névértékének biztositékképen birói letétbe helyezésre irányul. A követelések kölcsönösségéből