Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

114 Budapesti kir. ítélőtábla. a fiumei vámházba beviteléig történt eseményekre és az eső kezdetének időpontjára vonatkoznak. Nem zárja ki alperes felelősségét a B) alatti iratban foglalt az a kijelentés, hogy alperes a szállítmányozást a szállításban részes vasutak üzletszabályzatára hivatkozva vállalta el, mert e kikötés csak a vasúti szállítás közben és nem a vasúthoz való vitel közben előforduló eseményekre vonatkozik, jelen esetben tehát az alperes kártérítési felelőssége a K. T. 385. §-a első bekezdésének iendelkezésén alapszik, mert a kifejtettek szerint nem bizonyította azt, hogy az árúnak a vámházba vitele körűi a rendes kereskedő gondosságával járt el, holott ennek bizonyítása a törvény idézett rendelkezése értelmében őt terhelte. Nem zárja ki alperes felelősségét, az sem, hogy az árú Fiúméba nem teljesen zárt ládákban érkezett, mert nem is tekintve azt, hogy a tengeri szállítás alatt a H/F alatti levél szerint az árú a rozsdásodás ellen biztosítva volt, a jelen esetben a rozsdásodás alperes gondatlansága folytán következett be. E szerint a felebbezési bíróság a K. T. 385. §-a értelmében helyesen állapította meg alperes kártérítési kötelezettségét. A C) alatt csatolt, 1903 május 12-én kelt levél szerint felperes akkor, a mikor a vámházból az árú hozzá vitetett, a rozsdásodás miatt azt alperes rendelkezésére bocsátotta, a mi a fennforgó körülmények közt annyit jelentett, hogy felperes nem akarta az árút átvenni és annak vételárát, kártérítésként követelte. Ugyané levélben kijelentette azonban felperes azt is. hogy hajlandó az árú ép részeit átvenni és a kiválasztás végett alperes egy alkalmazottjának odaküldését kérte. Az F) alatt csatolt, május 18-án kelt levél szerint felperes figyelmeztette alperest, hogy a rozsdás lemezekről a rozsda az épekre is átment és azt írta, hogy már csak csekély része az árúnak használható és így az egész árút alperes rendelkezésére bocsájtja. Az 1903 május 18-án kelt és a C) és F) alatti levelekre feleletül adott levélben alperes a kártérítési felelősséget nem vállalta el és az E) alatt csatolt május 22-én kelt levél szerint az egész árút visszavitette felperestől a vámházba. Az elsőbiróságnál a 6. és 12. alsz. jegyzőkönyv szerint felperes kétszer tett ajánlatot az árú ép részének átvétele iránt, de nem tűnik ki. hogy alperes erre minő nyilatkozatot tett. A felebbezési bíróság ítélete szerint pedig alperes ajánlotta fel a per folyamán az árú sértetlen részének átvételét, illetve átadását, de nem tűnik ki, hogy ez az