Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

100 Budapest kir. ítélőtábla. szabályokra is hivatkozik, és ezzel a sorsjegy és az ügyviteli szabályok valódisága a becsatolt teljes szövegben megállapítottnak tekintendő. Alperes panaszolta, hogy a felebbezési biróság tévesen említette, hogy alperes a 20/F) a. csatolmányra az elzálogosítás kérdésében hivatkozott. E panasz alapos annyiban, hogy a 20/F) a. melléklet nem az elzálogosítás, hanem a főelárusító egyenlegei kérdésére vonatkozik, de a felebbezési biróság téves hivatkozása nem járt sérelemmel, mert a felebbezési biróság figyelembe vette, hogy a főelárusító terhére egyenlegek voltak elkönyvelve. Helyes a felebbzési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy alperes a I. a. játékterv, illetve kezelési szabály 11. és 13. §-ában foglalt három havi bemutatási, illetve nyereményfelvételi határidőre azzal szemben, a ki a sorsjegyet a rendes sorsjegyforgalomban megszerezte, azért nem hivatkozhatik hatálylyal, mert az idevonatkozó kikötés magában a sorsjegyben nem foglaltatik. Nincs ugyan általánosságban kizárva, hogy valamely szerződésben a szerződésen kívüli irat tartalmára is hivatkozás történjék, és a szerződésen kivüli irat tartalma is kötelezőnek tekintessék, de ez az elv csak akkor alkalmazható, ha a felek az irat tartalmát a szerződés létrejöttekor ismerték, vagy a rendes gondosság mellett a szerződés megkötése alkalmával kötelesek voltak annak megismeréséről gondoskodni. A jelen esetben a szerződést az alperes egyoldalú nyilatkozatát tartalmazó sorsjegy foglalja magában, mely általános forgalomra, sőt műveletlen emberek közti forgalomra is van szánva. A forgalomban az ily sorsjegyekre vonatkozólag uralkodó szokások alapján alperes nem számíthatott joggal arra, hogy a sorsjegy megszerzői a sorsjegy szövegében említett l/a. csatolt játékterv czimű, és ennek hátán lévő kezelési szabály czimű nyomtatványt, és különösen az utóbbinak 11. és 13. §-ait a sorsjegy megszerzésekor ismerik, vagy azokkal a sorsjegy megszerzése alkalmából megismerkednek. Ha tehát alperes azokkal szemben, a kik a sorsjegyet a rendes sorsjegyforgalomban megszerzik, a három havi bemutatási, illetve nyereményfelvételi határidőre akart hivatkozni, akkor e határozmányokat rendes kereskedői gondosság mellett a sorsjegy szövegébe lehetett és kellett volna felvennie, e nélkül pedig e határidőkre hatálylyal nem hivatkozhatik, és pedig annál kevésbbé, mert az említett határozmányok homályosak. Ebből folyik, hogy nem döntő sem az a kérdés, hogy a három