Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 101 havi határidő elévülési vagy jogérvényesítési határidőnek tekintendő-e, sem az, hogy a jelen esetben felperes tudomást szerzett-e, illetve, mikor szerzett tudomást a három havi határidőről, mert a kikötés nem jővén joghatályosan létre, arra alperes akkor sem hivatkozhatik, ha felperes arról esetleg tudomást szerzett. Alaptalan az a panasz is, hogy az osztálysorsjegy nem volna bemutatóra szóló papírnak tekinthető, mert a sorsjegy szövege szerint a fizetés annak részére igértetik, a ki a sorsjegyet visszaadja, azaz bemutatja, tehát a birtokos a sorsjegy kibocsátójával szemben feltétlenül hitelezőnek jelentkezik, a kire nézve maga a papir képviseli az értéket. Ennélfogva az osztály sorsjegy a bemutatóra szóló papir kellékeivel bir és e minőségét nem szünteti meg az, hogy a sorsjegy szövegében a fizetés nyugtáztatik, és a fizetés a sorsjegy tulajdonosának igértetik. A II. G. 6/906. sz. kir. ítélőtáblai feloldó határozat * szerint kiderítendő volt, hogy való-e alperesnek a közte és a főelárusító közti viszonyra vonatkozólag a 2/FJ a. ténymegállapitó iratban foglalt az az előadása, hogy csak ő köteles a nyerő sorsjegyet kifizetni, de megengedi, hogy a főelárusító is kifizethesse, és hogy a főelárusító a húzás után rögtön megkaphatta alperestől a nyerő sorsjegyek értékét, és pedig esetleg kauciója alapján a nyerő sorsjegyek beküldése nélkül. Ide vonatkozólag alperes a feloldó határozat hozatala óta részben megváltoztatta álláspontját, mert a felebbezési bíróság 1*. alsz. Ítéletéből kitünőleg azt adta elő, hogy a nyerő kihúzott sorsjegyeket a főelárusító javára könyveli, de azok értékét csak a sorsjegyek beszolgáltatása után és a mutatkozó egyenleghez képest folyósítja, a jelen felülvizsgálati kérvényben pedig előadta, hogy a főelárúsító köteles a sorsjegyeket kifizetni, és ha előlege nem volna, azok értékét hitelezni is (10 lap). A felebbezési bíróság Ítéletében a főelárusító és alperes közti viszonyt úgy állapítja meg, hogy a kisebb nyereményekre, a milyenekről itt szó van, alperes nem volt köteles előleget adni, és nem is volt köteles azokat utólag készpénzel kifizetni, hanem csak elszámolni, és hogy a főelárusító oly megbízottja volt alperesnek, a ki, ha akarta, egyenleg (saldó) tartozása törlesztésére a maga pénzéből a sorsjegyeket beválthatta. E megállapítás nem elégséges ama kérdések eldöntésére, a melyek a kir. Ítélőtábla * 1. a X. kötet 104. lapján 55. sz. a.