Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

90 Budapesti kir. ítélőtábla. az árú megérkezésétől haláláig oly súlyos betegségben szenvedett, melynél fogva üzletének vezetésére befolyást nem gyakorolhatván, a megrendeléshez utólag hozzájárultnak nem tekinthető. Ugyanis jogszabály, hogy a bár megrendelés nélkül, de eladás czéljából vételár kikötése mellett szállított árúnak megtartása és használatba vétele, a használatba vevőnek a vételárért való fele* lősségét megállapítja, a mely szabály azt is magában foglalja, hogy az üzlettulajdonos az üzletébe befolyt s annak czéljaira felhasznált vagy használatba vett árúnak vételáráért felelős. Másrészt szabály az is, hogy a rendes gondosság elmulaszlásának következményeit a mulasztó viselni köteles; az pedig nyilvánvaló, hogy a kereskedőnek a rendes gondosságból folyó kötelessége, hogy üzletét vezetés és felügyelet nélkül ne hagyja s annak vezetéséről arra az esetre is gondoskodjék, ha abban betegség által akadályozva van. Ezekből következik, hogy a fennebb említett tényállás mellett, a jelen per eldöntésénél közömbös az, hogy a kereseti árú erre jogosulatlan egyén által rendeltetett-e meg, valamint közömbös, hogy a megrendeléshez néhai S. A. utólag hozzájárultnak tekintendő e, mert ilyen hozzájárulás hiányában is s még ha úgy volna is, mint alperesek vitatják, hogy a kiskorú S. E. visszaélést követett el a kereseti árúnak megrendelése s annak S. A. üzletében üzleti czélokra való felhasználása által, mégis ezekért az eljárásokért S. A.-t, halála után pedig a hagyaték erejéig helyébe lépő örökösöket a felelősség annálfogva terheli, mivel az örökhagyó S. A. a köteles gondosság ellen vétett, midőn üzletének vezetése és a lehető visszaéléseknek ilykép való megakadályozása iránt eleve nem intézkedett. De alaptalan a felülvizsgálati kérelemben a S. E. T. 185. §-ának a) pontjára hivatkozással emelt ama panasz is, hogy a felebbezési bíróság Ítélete jogszabályt sért azért, mert nem vette figyelembe, hogy S. A. után az örökösök — a mennyiben a kielégítendő tartozások a cselekvő álladékot felülmúlják — tényleg mit sem örököltek, Ugyanis jogszabály az, hogy az elhalálozás sem az elhalt egyén vagyonára vonatkozó jogokat, sem az arra vonatkozó kötelezettségeket illetőleg megszüntető hatással nembir; ennek a szabálynak következményeképen pedig ama körülmény, hogy a hagyaték álladéka szenvedőleges, okul szolgálhat ugyan arra, hogy az örökösök megfelelő módon, szükség esetén csődkérés útján intézkedjenek az iránt, hogy a hagyaték ellen köve1