Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. Ítélőtábla. tozik, hogy felperes elbocsátása a felek között létesült jogviszonyt szabályozó szolgálati rendtartás szabályai értelmében történt-e. A szolgálati rendtartás nem tartalmaz oly rendelkezést, mely sze­rint lopás miatt az alkalmazott csak akkor volna elbocsátással büntethető, ha a lopás bíróilag megállapíttatik. Sőt a szolgálati rendtartásban szabályozott fegyelmi eljárás céljából az következik, hogy a fegyelmi hatóságnak a saját hatáskörében és a saját meg­győződése alapján kell megállapítania, hogy bizonyítottnak tartja-e azt a cselekményt, a melyet elbocsátásával tart megtorlandónak, és az eset körülményeinek az elbocsátás szempontjából való mérlegelésében a fegyelmi hatóságot sem az nem akadályozza, hogy a büntető bíróság a kérdéses cselekményt még el nem bí­rálta, sem az, hogy a büntető bíróság azt a cselekményt a bün­tető törvény szerinti büntetés kiszabása szempontjából bizonyí­tottnak nem találta. E felfogás helyessége következik abból is, hogy a szolgálati rendtartás 53. §. C) pontja a bíróság által bár­mely bűncselekmény alapján történt elitélés tényét említi az el­bocsátás okaként, a f) pont pedig külön a lopást, a nélkül, hogy a lopás miatt való birói elitélést szabna az elbocsátás feltétele­ként. A jelen esetben a büntető perben felperes nem azért men­tetett fel a lopás vádja alul, mert kizártnak találtatott, hogy ő a lopást elkövette, hanem azért, mert erre nézve a büntető bíróság előtti eljárásban kétséget kizáró bizonyíték nem merült fel. A büntető bíróság ítélete tehát nem bizonyítja, hogy a fegyelmi hatóság ténybeli tévedésben volt akkor, a mikor az előtte lefolyt eljárás alapján a saját meggyőződése szerint az elbocsátás ki­mondása szempontjából a lopást bizonyítottnak találta. Ezekből következik, hogy helyes a felebbezési bíróság ama jogi álláspontja, hogy a szolgálati rendtartás szabályai értelmében elbocsátott felperes kereseti illetménykövetelése alaptalan. 47. Ajánlat visszavonása. (K. T. 315., 317. §§.) (1906 november 23. II. G. 136. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Az első bíróság ítéletében tényállás­ként meg van állapítva, hogy felperes alperesnek Gyöngyösön 1905 február 15-én postára adott levélbeli ajánlatát B), Mezőnagy­Térfi : ítélőtáblai határozatok. XI 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom