Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 79 alperestől napi bérét teljes összegben felvette. A végrehajtási törvény 63. §-ának az a rendelkezése pedig, hogy e törvény 61. és 62. §§-ainak korlátozó intézkedései a végrehajtást szenvedő fel- és lemenő rokonait illető tartás miatt foganatosítandó végrehajtás esetében nem alkalmazhatók, a törvénytelen gyermek tartása miatt ennek természetes atyja ellen foganatosított végrehajtásra nem terjeszthető ki, mert a törvénytelen gyermek az állandó joggyakorlat értelmében a természetes atyának nem lemenő rokona (családjának nem tagja), jelen esetben tehát az eszközölt foglalások mindenképen hatálytalanoknak tekintendők, s így alperes a törvény szerint le nem foglalható munkabérösszegeket az azok felvételére jogosult végrehajtást szenvedőnek jogosan fizette ki. 45. Betegség és erre vonatkozó gyógykezeltetés elhallgatása csak akkor sérti a közlési kötelességet, ha az élet tartamára befolyással biró lényeges betegség s ha azt az ajánlattevő ilyennek ismeri fel. A gyomor rendellenes működése és begyógyult lábseb nem ilyen betegség. (1906 október 11. II. G. 121. sz. a.) A kir. ítélőtábla: Alperes azt panaszolja, hogy bár a felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállás szerint a biztosított az előző betegségeire és a rendes házi orvosán kívül más orvos által netán történt kezeltetésre nézve hozzá intézett kérdésekre valótlan feleletet adott, a felebbezési bíróság a közlési kötelezettség megsértését nem állapította meg. s hogy ekként a K. T. 474., 475. §§-aiban foglalt jogszabályokat helytelenül mellőzte. Ez a panasz alaptalan, ugyanis a felebbezési bíróság az ítéletében felhozott és felhívott körülményekből következtetve s az okok tüzetes előadásával tehát a S. E. T. 64. §-ának megfelelően állapította meg azt, hogy a biztosított a gyomor rendellenes működésében nyilvánuló s az ajánlat megtételét megelőzőleg már hónapok óta nem jelentkezett baját és begyógyult lábsebét betegségnek nem tartotta. Minthogy pedig a közlési kötelezettség csak lényeges körülményre nézve adott és tudatosan valótlan felelettel sérthető meg, és mint hogy előző betegségek