Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 71 A kir. Ítélőtábla: A tényállás szerint felperes, a midőn őt az alperes m. kir. államvasutak 1902. évi november 1-től újból véglegesen alkalmazta, annak fejében, hogy ez alkalommal több mint hat éves megszakított és ezen fölül három évet meghaladó ideiglenes minőségben töltött korábbi szolgálatának ideje nyugdíjra jogosító szolgálatának idejébe beszámíttatott, hozzájárult ahhoz, hogy alperes a korábbi szolgálatának idejére kiszámított 1677 kor. 98 fillér, és 488 kor. 60 fillér nyugdíjjárulékot az ő hivatali fizetéséből 60 egymásután következő hó alatt havi részletekben hivatalból levonhassa. Nem sértett a felebbezési bíróság jogszabályt, midőn kimondotta, hogy ez az utánfizetendő nyugdíjjárulék a felperes fizetésére 1902 évi november 1. napja előtt végrehajtási foglalást vezetett magánhitelező követelésével szemben elsőbbséggel nem birt, s hogy ennélfogva alperes azt a foglaltató magánhitelező előtt felperes fizetésének végrehajtás alá vonható részéből le nem vonhatta; mert semmiféle törvényes alap nincs arra, hogy az az elsőbbség, mely a folyó szolgálati idő után esedékes rendes havi nyugdíjjárulékot a foglaltató magánhitelezőkkel szemben a hivatalnok fizetésére megilleti, kiterjesztessék arra a nyugdíjjárulékra is, melyet a hivatalnok nem a folyó szolgálati időre fizet, hanem — a nélkül, hogy szolgálatánál fogva arra kötelezve volna — önként annak fejében vállal magára, hogy korábbi szolgálati ideje nyugdíjra jogosító szolgálatának idejébe beszámittatik. Nem állapít meg ily elsőbbséget a D) alatti utasítás sem, melyre a felperes hivatkozik; mert a vasút a hivatalnokai fizetésére foglalást vezető hitelezők szerzett jogai sérelmére joghatályosan intézkedést nem tehet, de a D) alatti utasításban említett nyugdíjjárulék alatt nem is lehet egyebet érteni, mint a folyó szolgálati idő után esedékes rendes havi nyugdíjjárulékot. Alaptalán azonban felperesnek az a felülvizsgálati panasza is, hogy a felebbezési bíróság megsértette az 1881 : 60 t.-cz. 54. és 60. §-ait, midőn a hivatali szabályzatokra utalással kimondotta, hogy a szóban lévő nyugdíjjárulék felperes fizetésének abból a részéből is levonható volt, a mely egyébként a foglalás alól a törvény értelmében mentes. Mert az 1881 : 60. t.-cz. 54. §-ban felállított korlátozás csak végrehajtás esetére vonatkozik ; ha tehát az adós hivatalnok minden korlátozás nélkül megengedi, hogy fizetéséből bizonyos részletek havonként az ő adósságára levonassanak, mint azt a felperes tette, és ha a levonás