Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)
Bitclape* 69 lásnak a mérnöki oklevéllel biró felperesre lealacsonyító jellegel tulajdonítani annál kevésbbé lehet, mert a bányatörvény 200. g) pontjában pénzbírság alkalmazásáról is van szó s ez a sza kasz a fejezeteknek czime szerint, mely így szól : »A bányabirtokosoknak hivatalnokaikhoz és munkásaikhozi viszonyáról* a hivatalnokokra is vonatkozik. A felebbezési bíróság tehát a most idézett törvény 205. §-át tévesen alkalmazta, midőn azt a következtetést vonta le, hogy felperesnek a jogtalan bírságolás következtében az alkalmaztatásból nyomban való kilépéshez s a felmondási időre járó fizetés követelhetéséhez joga nyílott, holott a 205. §-ban megjelölt okok, tudniillik a lealacsonyító bánásmód s a «szerzödvény lényeges megsértésének esete» fenn nem forogtak. A felperesnek felülvizsgálati panaszai, melyek arra vonatkoznak, hogy a felebbezési bíróság a felperes által "jutalék" czimén követelt 180 koronát meg nem ítélte, a felperesnek "jutalék" fejében az alperes által adott 1-20 K előleget pedig, ez utóbbi által jogosan visszakövetelhetönek ítélte: alaptalanok. Mert a felebbezési bíróság kifejezést adván annak, hogy a felperesnek a rendes havi fizetésén felül kötelezett javadalmazás fizetését alperes nem valamely meghatározott kulcs szerint kiszámítandó illetményként, hanem az alperes önkényes elhatározásától függően vállalta magára, s hogy az ekként vállalt javadalmazás — bárha az 5 * . alatti levélben tévesen «jutaléknak» van nevezve — az alperes szabad elhatározásától függő "jutalomnak* jellegével birt. melyet alperes a felperesnek utóbb. 1904 augusztus havában tanúsított s neki visszatetsző magatartása miatt megvonhatott, a felebbezési bíróság nem sértette meg. sót helyesen alkalmazta a felperes felülvizsgálati kérelmében idézett, a ker. törvény 266. §-ában foglalt jogszabályt, mely megengedi, hogy a szavaknak—jelen esetben "-jutalék" szónak — a közönségestől eltérő az az értelem tulajdoníttassék. melyet annak a felek tulajdonítani kívántak. De nem sértette meg a felebbezési bíróság az ajándékozásra vonatkozó jogszabályt sem. mert a felperesnek alperes által kiadott 120 kor. neki nem ajándékul, hanem az alperes tetszésére bizott "jutalomi fejében előlegül adatott s mint ilyen azáltal, hogy alperes a felperest jutalomra nem érdemesítette, visszakövetelhetövé vált. Minthogy a kifejtettek szerint a felebbezési bíróság döntése annyiban, amennyiben a felperesnek az 1904. évi augusztus, szép-