Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 59 a borjúk nem érkeztek meg előbb, mintha teherárúként adattak volna fel A felebbezési bíróság 'Bp. Ker. váltótszék. 1906 május 8.1 a felperest keresetével elutasította. A kir. ítélőtábla: A felülvizsgálati kérelemben előadott azok az uj állitások, hogy a fehéráruként feladott élőállatok szállítására úgyanazok a vonatok vannak alperes által kijelölve, mint a gyorsáru szállításra, továbbá, hogy a szállított borjuk, mint vágómarhák adattak fel, mely körülmény az üzletszabályzat 44. §-ának 1 f) pontjához tartozó II. póthatározmány ellenére a fuvarlevelekben nincs kitüntetve, és az ezen állításokra alapított jogi érvelések a s. e. t. 197. §. értelmében figyelembe nem vehetők. Ugyancsak a most idézett §. és a 142. §. rendelkezésénél fogva figyelembe nem vehető az Írásbeli felebbezésben felhozott az az állítás, hogy a borjak a fenforgó esetben nem érkeztek meg előbb rendeltetésük helyére, mintha teheráru fuvarlevéllel küldettek volna, mert a kir. törvényszék Ítéletének tényállásából és a D. 29/906. számú jegyzőkönyvből nem tűnik ki, hogy a felperes írott felebbezésének idézett tartalmát a felebbezési tárgyaláson szóval előadta. Ezeket előrebocsájtva a s. e. t. 185. §. a) pontjára alapított felülvizsgálati kérelemnek helyt adni nem lehetett. A mi ugyanis azt a felülvizsgálati panaszt illeti, hogy a felebbezési bíróság abból a körülményből, miszerint a vasúti üzletszabályzat 47. §. (1) és 63. §. (1) a) pontja élőállatokra nézve a szállítási határidót gyors- és fehérárunál egyformán állapítja meg, nem vonta le azt a következtetést, hogy felperes a tévedésből gyors áruként feladott élőállatok után csupán a teheráru utáni fuvarbért köteles fizetni, ez a panasz nem alapos, mert az üzletszabályzat említett §-ai a szállítási határidőnek csupán maximumait szabályozzák egyformán és így nyilvánvaló, hogy a gyorsáruként feladott élő állat tényleges szállítási ideje a teherárúként feladottnál kisebb lehet és így a fuvarbérnek különböző összegben való megállapítása jogszabályba már ez oknál fogva sem ütközik. Alaptalan felperesnek az a vitatása is, hogy a fuvarlevelet kiállító vasúti közeg megbízási körét túllépte, mert a felebbezési bíróságnak meg nem támadott megállapítása szerint a feladó a fuvarlevelet kiállító Cz. I. raktárnok előtt csak azt a nyilatkozatot tette, hogy a küldeményeket úgy vegye föl, mint máskor, előzőleg pedig a raktárnok csakis gyorsáruként szállítandó leölt botjukat