Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

46 Budapesti kir. ítélőtábla. egész ügylettől el nem állott is. Az alperes vallomásának jogi jelentőségét tévesen Ítélte meg, midőn e vallomásnak oly értelmet tulajdonított, hogy alperes az ügylettől a jelen per tárgyául szolgáló árúmennyiségre nézve sem állott el. A mig tehát egyfelől az alperes vallomása arra, hogy ő az ügylettől a kereset tárgyául szolgáló árúmennyiségre nézve sem állott el, támasztékot nem nyújt; addig másfelől a kir. ítélőtábla azt találta, hogy bármi értelem tulajdonittassék is az 1905. Sp. II. 599. számú perben 2/F.— 4/F. a. csatolt leveleknek — a most említett perben 1905 április 25-én tehát a B) a. levélnél korábban felvett 5. alszámu jegyzőkönyvben tett alperesi nyilatkozatnak más értelem nem tulajdonítható, mint az, hogy alperes e nyilatkozattal az 1903. év végéig esedékessé vált árúmennyiségnek a nyilatkozattétel idejéig nem szállított és fel nem kinált részére nézve az ügylettől elállott. Ugyanis alperes ebben a jegyzőkönyvben az ott per tárgyául szolgáló árumennyiségre tett ahhoz a kijelentéshez, hogy azt el nem fogadja, oly indokolást fűzött, mely világosan kifejezi, hogy az ügylettől az 1903. év végéig lejárt határidőkön belül szállítani elmulasztott árúmennyiségre nézve eláll, a mely elállás az ott per tárgyául szolgált s a nyilatkozattétel ideje előtt felkínált árúmennyiségre nézve elkésett ugyan, de mely elállásra alperes a jelen per tárgyául szolgáló s a nyilatkozattétel után, 1905 április 30-án (B) felajánlott árúmennyiség tekintetében joggal hivatkozik. Az imént említett elállást illetőleg tévesen érvelt a felperes a felülvizsgálati tárgyaláson azzal, hogy a B) alatti levél a szállításra való utólagos határidő engedélyezése iránti kérelmet is magában foglalja, s hogy e kérelmet alperesnek teljesítenie is kellett volna. Ez az érvelés nemcsak azért téves, mert a B) alatti levél ily kérelmet nem tartalmaz, de azért is, mert ha az eladó a szállítási határidő letelte után hosszú időt, sőt úgymint a jelen esetben történt — éveket enged elmúlni a nélkül, hogy szállítási késedelmét helyre hozná, akkor a vevő az ily hosszú idő után a szállítási határidő meghosszabbítása iránt előterjesztett kérelmét figyelembe venni egyáltalán nem köteles. Minthogy a kifejtettekből nyilvánvaló, hogy alapos az alperesnek a fenébb részletesen méltatott jegyzőkönyvi nyilatkozat téves értelmezésére vonatkozó panasza; minthogy továbbá abból, hogy alperes a kereset tárgyával szolgáló árumennyiségre nézve az 1905 április hó 25-én