Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)
Budapesti kir. ítélőtábla. 11 jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatával, még mielőtt őt felperes ennek az árumennyiségnek átvételére a B) alatti levéllel felhívta, az ügylettől elállott, azt a következtetést kell levonni, hogy felperesnek a keiesetben jelölt árúmennyiség vételárának megfizetése iránt indított jelen keresete jogtalan: ezeknél fogva az alperes egyéb, jelesen a Keresk. Törv. 273. §-ának megsértésére irányuló panaszának feleslegessé vált méltatása nélkül, a felülvizsgálati kérelemnek helyt adni, — a felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani kellett. 27. Megtámadási kereset. Fizetőképesség kérdése oly esetben, midőn a közadós összes hitelezőivel a végrehajtások hatályban tartásával kiegyezett. A közadóstól kapott és a fizetéskor neki visszaadott váltónak a csődtömeg részéről kiadásától a hitelezőnek a megtámadási perben marasztalása függővé nem tehető, (1907 június 19. I. G. 165. sz. a.) A kir. ítélőtábla: A nem vitás tényállás szerint úgy a felperes, mint más hitelezők is, a közadós czég ellen kielégítési végrehajtást vezettek és a megtámadott fizetések a végrehajtás foganatosítása után teljesíttettek. A felebbezési tárgyaláson azonban az alperes azt adta elő, hogy a közadós czég a fizetések teljesítése előtt összes hitelezőivel kiegyezett, s ekkép fizetőképességét visszanyerte s amiatt panaszkodik, hogy a felebbezési bíróság ezen állítás valódiságának vizsgálatába nem bocsátkozott. A panasz nem alapos ; mert ugyancsak a felebbezési tárgyaláson az alperes beismerte, hogy az egyezkedés a végrehajtás hatályának fentartása mellett történt. Már pedig a végrehajtási kényszer tűrésében nyilvánuló anyagi romlás orvosoltnak, s a végrehajtást szenvedő kereskedő üzleti viszonyaiban beállott zavar elenyészettnek nem tekinthető mindaddig, míg vagyona az egyes foglaltatok javára a foglalások sorrendjében lekötve marad s így a tulajdonos szabad rendelkezése alól elvonatván, tartozásainak lejárat szerinti kielégítésére nem fordítható. Helyes ennélfogva a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a jelen esetben a csődtörvény
