Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

26 Budapesti kir. Ítélőtábla. podásának, illetve a megállapodást pótló helyi szokásnak, melyre való tekintettel a felek szerződnek, tért enged. Ámde a kifejtettekből következik, hogy nem a kereseti igénv érvényesítéséhez tartozott, hanem a védekezés érdekében volt szükséges annak vitatása, hogy a budapest-ferenczvárosi zárt piaczon, a hol az eladások történtek, az eladó szavatosságát kizáró kereskedelmi szokás áll fenn. A s. e. t. 63. §-a szerint a helyi szokások, melyeket a biróság nem ismer, bizonyitandók, a bíróság a szokás megismerése végett a felek által fel nem hozott forrásokat is felhasználhat és az e végre szükséges lépéseket hivatalból is megteheti. Egyebekben azonban a bizonyítás általános szabályai nyernek alkalmazást és a szabad mérlegelés elve irányadó akkor is. ha helyi szokás bizonyítása forog kérdésben. Következik ebből, hogy a kir. törvényszék nem sértett meg jogszabályt, midőn a D. 605 1903. számú per iratait a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéktől beszerezve, az ott meghallgatott szakértők véleményét figyelembe vette, Budapest székes főváros közélelmezése ügyosztályának megkeresését pedig, melyet az alperes bizonyítékul ajánlott, a s. e. t. 64. §-ának megfelelő indokolással mellőzte. Az a megállapítás tehát, hogy a budapest-ferenczvárosi zárt pia<:zon az eladó szavatosságát kizáró szokás fenn nem áll, sikerrel meg nem támadható, mert a felebbezési biróság a meggyőződést előidéző okokat tüzetesen előadta. Ugyanebből az okból a s. e. t. 197 §-ának rendelkezéséhez képest irányadó a felülvizsgálati eljárásban a tisztán ténykedésre vonatkozó az a további megállapítás is. hogy a levágáskor elkobzott állatokban a sertésvész már az eladáskor is meg volt. Megtámadta az alperes a felebbezési biróság ítéletének indokolásában foglalt azt a kijelentést is, hogy a felperes a 7. alatti körlevél tartalmi valóságát tagadta, azt vitatván, hogy a felperes a 7. alatti tartalmának valódiságát a szóbeli tárgyaláson kétségbe nem vonta. A felterjesztett jegyzőkönyvek az alperes állítását nem támogatják ugyan, külön iratot pedig, a minőnek melléklését a s. e. t. 160. §-a megengedi, az alperes nem csatolt, azonban a • . alatti iratra vonatkozó panasz mégis részben alapos, mert a kir. törvényszék nem bocsátkozott annak vizsgálatába, vájjon a felperes czége az ő beleegyezésével nyomatott-e körlevélre, s igy az tőle származónak tekinthető-e, mely esetben a s. e. t. 77. §-a