Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

438 Kolozsvári kir. ítélőtábla. 504. Felperes 1903. évi szeptember hó 21.-én kelt levelében kifogásként csak azt hozza fel, hogy a szállított árú rothadt és a szerződésnek nem felel meg és nem említi, hogy abban 2% vadalma is van, — nem hozza ezt fel kifogásként keresetében sem, a melyben pedig az általa kifogásolt árú minőségi hiányait részletesen felsorolja. — Minthogy pedig az árúnak az a minőségi hiánya, hogy abban %% vadalma is találtatott, rendes üzleti kezelés mellett az árú megszemlélésekor azonnal észlelhető volt és e szerint ez rejtett hibának nem tekinthető, e hiány miatt pedig felperes azonnal kifogást nem emelt, arra a per folyamán a K. T. 346. §.-ra tekintettel sikerrel nem hivatkozhatik, — de a mennyiben eme kifogást kellő időben tette volna is meg, az esetben sem volna figyelembe vehető, mert a szakértők szerint az almában volt ugyan kevés vadalma, de a szakértők mégis úgy nyilatkoztak, hogy a szállított alma a szerződésnek megfelel. Minthogy pedig kereskedelmi szokás szerint az árú átvétele abból az okból, mert abban valamely kisebb és különböző árúknál különböző °/o-ban meghatározott mennyiségben a kikötött fajtól eltérő, — de ugyanazon nemű dolog találtatik — meg není tagadható; ennélfogva a mustalmánál b2P/o vadalma előfordulása megengedhetőnek tekinthető. A kir. Ítélőtábla nem látott eljárási szabálysértést abban, — hogy felperes az előleges birói szemlére nem hivatott meg. A szállított árú ugyanis alma, a mely romlandó és a kérdéses alkalommal, — mint megállapíttatott — nagy hőség is volt; minthogy pedig a S. E. 101. §-a értelmében a sommás eljárás elé tartozó ügyekben is alkalmazandó 1868: LIV. t.-cz. 541. §-nak rendelkezése értelmében az ellenfél a szemléhez csak az esetben hívandó meg, ha megidézése a czélt meghiúsító idővesztéssel nem jár; az pedig kétségtelen, hogy a szemle helyétől távol lakó ellenfél megidézése nagyobb idővesztéssel járt volna, a mely idő alatt a különben is romlandó természetű árú a nagy hőségben oly változást szenvedett volna, hogy annak a szállításkor volt minőségét állapotát egy később foganasítandó szemle alkalmával megállapítani nem lehetett volna és így a szemle czélja meghiúsult volna; a bíróság helyesen járt el akkor, a midőn felperesnek az előleges szemlére meghívását mellőzte. (1906 márcz. 5. G. 13. sz. a.)