Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Kolozsvári kir. Ítélőtábla. 439 505. A kereset első sorban a tulajdonjog elismerése s bekebelezésre alkalmas okirat kiállítása iránt van indítva és csak arra az esetre, ha e kérelemnek a másodrendű alperessel szemben hely nem adatnék, van emelve az elsőrendű alperes ellen 1200 korona megfizetése iránt. Ez a kérelem tehát csak feltételesen lévén előterjesztve, tekintettel arra is, hogy az első sorban emelt kérelemnek a felebbezési bíróság helyet adott, a per tárgyául csak az ingatlan tulajdonjoga tekintendő. Az ingatlanra vonatkozó dologi jog iránt perek csak 400 korona értékig tartoznak a sommás eljárás alá (S. elj. 1. §. 2. p.), — alperesek az érlék tekintetében kifogást nem is tettek; — ennélfogva úgy tekintendő, hogy a per tárgyának értéke 400 koronát meg nem halad, mert ebben a részben az a körülmény, hogy a kereset szerint a vételár 600 korona volt, nem lényeges. Minthogy pedig a S. elj. 181. §. szerint a 400 koronát meg nem haladó értékkel biró perekben a felebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálatnak helye nincs: a felülvizsgálati kérelem visszautasítandó volt. A kizárt jogorvoslatért az ügyvéd díjai meg nem állapíthatók. Pénzbírság kiszabása mellőztetett. ^1906 márcz. 14. G. 17. sz. a.) 506. A felebbezési biróság anyagi jogszabálysértéssel mondta ki, hogy a tartás a rokoni kötelékből kifolyóan ingyenesnek vélelmezendő, mert az alperes a törvény alapján nem lévén a kiskorú örökhagyó tartására kötelezve, ellenkező megállapodás hiányában jogosítva van a tartás egyenértékét követelni, mivel a tartás ingyenessége mellett nincs törvényes vélelem. A tartás iránti kereset az örökösödési jog iránti keresettel egy jogalapból származván, az 1881 :LIX. t.-cz. 8. §. a) pontja alapján viszonkeresettel érvényesíthető. (1906 ápr. 23. G. 21. sz. a.) 507. Felperes keresetét a «Dienstvertrag» czimű okiratban meghatározott jogügyletre alapította; a jogügylet mivoltára nézve pedig a felebbezési biróság azt állapította meg, hogy felperes és alperesek jogelőde R. M. között ez alapon 1892. évi július hó