Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Rendszeres tárgymutató. xv 73—81. §§. Az okirati bizonyítás. Községi elöljáróság hatáskörébe nem tartozik annak a bizonyítása, hogy valamely magánjogosítványt ki gyakorol, és hogy valamely hajómalom a folyóvíznek mely pontján van. P. 624. 561. Magánszemély állal a részéről tapasztalt tényekről kiállított bizonyítványok polgári perben harmadik személyekkel szemben bizonyítékul nem szolgálhatnak. Po. 624. 561. Okirati bizonyítéknak csak olyan okirat tekinthető, amelyet a jogviszonyt létesítő felek közvetlenül avagy közvetve magát a jogviszonyt tárgyazóan állítanak ki. T. 840. 739. Ha az okirat alakisága nem érvényességi kellék, annak hiánya csak a bizonyító erőre bir befolyással. T. 818. 726. Kereskedelmi és iparkamarai bizonyítvány bizonyító ereje. N. 572. 515. A forgatónak az elévült váltón levő aláírása köztörvényi kötelezettségre bizonyítékul nem szolgál. B. 116. 159. Bemellékelt lappéldány bizonyító ereje. P. 616. 550. Közös okirat. B. 40. 76. A nyugta nem közös okirat. B, 87. 142. 82—93. §§. A tanúbizonyítás. A peres felek képviselői és megbizottjai tanuságtételre bocsátandók. B. 275. 247. A megbízott mint tanú hallgatandó ki. B. 645. 129. Az engedményező vallomása teljes bizonyítékul elfogadható az engedményezés tényére nézve. M. 552. 491. Csak a tanuk szólalhatnak fel a miatt, hogy a vallomás megtagadására nem voltak figyelmeztetve. M. 561. 497. 94. §. A szakértői bizonyítás. A bíróság nem köteles a szakértő összes nyilatkozatait a jegyzőkönyvbe felvenni, jkbe nem vett nyilatkozatot is figyelembe vehet. B. 74. 134. Szakértő tanu. D. 304. 268. 101. §. Az előleges bizonyítás. Az ellenfél a szemléhez csak az esetben hívandó meg, ha megidézése a czélt meghiúsító idővesztéssel nem jár. Ko. 504. 438.