Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Budapesti kir. ítélőtábla. mellett teljesítteti, vagy ha, ugyancsak kényelmi szempontból nem kiméi költséget oly cselekmények teljesítésénél, melyek minden költség nélkül is teljesíthetők. Ebből a szempontból kiindulva s figyelemmel arra, hogy maga alperes is az elsőbiróság előtti eljárásban előterjesztett védekezése szerint csakis a szükséges készkiadásokat tartja az alapítvány terhére felszámíthatóknak, a kir. törvényszék a részletes költségjegyzéknek csakis 1., 2., 4. és 6. tételeit találta olyanoknak, mint a melyek az alapítvány felosztása körül szükségképen felmerülhettek s annak jövedelméből alperes által jogszerűen levonhatók voltak, ellenben a többi összes tételekre vonatkozólag úgy találta, hogy bár egy részök készkiadás fejében van felszámítva, tulajdonképen munkadíjat képez s ez okból nem eshetik az alapítvány terhére, másrészt pedig tekintettel arra, hogy alperesnek, mint intézménynek, megfelelő irodai szer és munkaerő rendelkezésére is áll, minden költség nélkül teljesíthető s velük a közérdekű alapítvány meg nem terhelhető. Ezek szerint az alapítvány jövedelmének íelosztása körül az alapítvány terhére összesen csak 14 K 98 f, mint szükséges készkiadás merülvén fel s ebből felperesre 2/ie, azaz 1 K 88 f esvén, az alapítvány tiszta jövedelméből felperesre eső 458 K 36 f-ből alperes, a felosztás körüli költségek fejében csak 1 K 88 f-t volt jogosítva visszatartani, midőn tehát alperes további 14 K 60 f jogosulatlan levonása mellett ajánlott fel fizetést, ezt felperes, mint érdekével ellenkező részbeli teljesítés elfogadását, jogosan tagadhatta meg s indította keresetét a felosztás alá eső összeg őt megillető hányada erejéig, a mely összegből a terhére eső 1 K 88 f levonása után fenmaradó részt, vagyis 456 K 48 f-t megítélni, illetve az elsőbiróság ítéletét ily értelemben megváltoztatni, 1 K 88 f-re vonatkozó elutasító részében pedig az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni kellett. Minthogy alperes, a felperesnek felajánlott és ez által el nem fogadott összeget birói letétbe nem helyezte s így az általa felajánlott fizetés tényleges fizetésnek tekinthető nem lévén, a késedelmet nem menti s felperesnek 1 K 88 f levonása mellett az egész keresete jogszerű és követelése megítéltetett. Minthogy továbbá jelen perben az egész eljárás annak a kérdésnek eldöntése körül forgott, hogy alperes a felperes terhére jogszerűen eszközölt levonásokat vagy sem, ezen kérdés pedig túlnyomó részben felperes javára és alperes hátrányára dőlt el, minthogj7 végűi felperes felebbezése legnagyobb részben sikerre vezetett, a kir. törvényszék az elsőbirói ítélet e részbeni megváltoztatásával a S. E. T. 109. és 110. §-hoz képest alperes az összes per s 168. §-a értelmében a felebbezési költségek viselésére kötelezte. (Budapesti kir. törvényszék. 1905 október 23. II. D. 349.) A kir. Ítélőtábla: Alperes azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, midőn tévesen jogszabályként alkalmazza azt a tételt, hogy az alapítvány kezelése