Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Budapesti kiv. Ítélőtábla. hozta, de alperes a párban eladott lovak mindenikét visszavenni nem akarta, úgy tartozott volna felperes azokat mindjárt és nem júniusban elárvereztetni; következőleg a hónapokon át tartó ellá­tás díját alperestől nem igényelheti. 16. Mennyiben követelhet a jótékonyezélú alapítvány kezelője a kezelésért díjazást? Az 1893: XVIII. t.-cz. 110. §-a alkalmazásának felül­vizsgálata. (1906 márczius 8. 1905. I. G. 447. sz. a.) Tényállás: Az alapító jótékony czélú alapítványának kezelését az alperes egyházközségre bízta, mely a kezelést elvállalta. A felperesnek, a ki az alapítványból részesítendő volt, az alperes a reá esö összeget csak ama költség megfelelő részösszegű levonásával volt hajlandó kiadni, melyet az alapítvány kezelési munkájának részéről megbízott harmadik személy által végzéséért fizetett. A felebbezési bíróság kimondván, hogy az alperes e költséget az alapítvány terhére nem róhatja, az alperest a készkiadás levonásával fen maradó összeg fizetésére kötelezte. A felebbezési bíróság: A jótékony alapítvány rendeltetéséből és természetéből következik, hogy annak összes jövedelme — levonásá­val azon szükséges költségeknek, a melyek a jövedelem előteremtésére szolgálnak és azon nélkülözhetetlen kiadásoknak, a melyek a jövedelem­nek az alapító által kijelölt czélra leendő fordíthatása végett szükségkép felmerülnek — teljes egészében az alapító által meghatározott czélra for­díttassák — s ellenkező kikötés hiányában az, ki valamely alapítvány ke­zelésére megbízást nyer s a megbízást elfogadja, az ebből ö reá háramló anyagi és erkölcsi előnyök s az őt ért bizalom ellenében nemcsak hogy kötelezettséget vállal arra, hogy az alapító rendelkezéseit az ő intentiói­nak megfelelőleg teljesíteni fogja, hanem elvállalja az azzal járó összes teendők díjtalan teljesítését, azon csekélyebb s alig számba vehető költ­ségek (mint papír, boríték) viselését is, melyek a kezelés elfogadása alkal­mával mint a kezeléssel együtt járók, előtte ismeretesek voltak, miből folyólag az alapítvány kezelője az alapítvány kezelési munkadíját semmi­féle jogezímen, kiadásai közül pedig csak azokat van jogosítva felszámí­tani, a melyek a kezelés, illetve felosztás körül mint készkiadások szük­ségképen felmerülnek s a melyekről nem vélelmezhető, hogy a kezelés elfogadásáról saját maga által viselendöknek kívánta tekinteni; de semmi esetre sem terhelheti meg a jótékony alapítványt egy tekintélyes összeg­gel, oly kiadások fejében, melyek nem mint feltétlenül szükségesek, ha­nem annak folytán jelentkeznek, hogy az alapítvány kezelője saját, díj­talanul teljesítendő kötelezettségeit a maga kényelmére más által díjazás

Next

/
Oldalképek
Tartalom