Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

Kolozsvári kir. ítélőtábla. 49 J egyszersmind igazolni kivánt előjegyzés a telekkönyvi hatóság hibás eljárása folytán szereztetett meg. A jelen jelzálogi kereset elbírálásánál tehát az első ügydöntő kérdés az, hogy perbevont alperesek jogosítva vannak-e felperessel, mint jelzálogos hitelezővel szemben a nem szabályszerű módon szerzett előjegyzés igazolása ellen kifogásaikat megtenni. Való ugyan, hogy alperesek a keresetben megnevezett ingatlanokat az előjegyzett zálogjoggal terhelten szerezték meg, de mert a telekkönyvi változatlan átszállás folytán alpereseket, mint jogutódokat és telekkönyvi érdekelteket az eredeti jelzálogos hitelezővel szemben ugyanazok a kifogások illetik az előjegyzést illetőleg, mint az eredeti adóst • ennélfogva az előjegyzés igazolását czélzó jelen perben az eredetileg érvénytelen előjegyzéssel szemben alperesek megtehették ama kifogásokat, a melyek a jelzálog eredeti érvénytelenségére vonatkoztak, miből folyik, hogy a felebezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt akkor, a midőn az előjegyzést az alapon nem vette igazoltnak, hogy a kereseti ingatlanokra zálogszerződés nemi tesült s ennek következtében az előjegyzés érvénytelen, melyet igazolni nem is lehet. Ezekre való figyelemmel a hibás előjegyzés felperes javára dologi jogot nem alapítván meg: a felebbezési bíróság helyesen utasította el felperest keresetével. (1905 február 13. 1905. G. 10. sz. a A 556. Felperes azt vitatja, hogy néhai Sz. G. a szintén elhalt fiának a 400 K-t kölcsönképen adta, alperes pedig azt állítja, hogy ajándékképen adatott. Tekintettel arra, hogy a kérdéses összeg az apa által adatott a fiának, tekintve továbbá, hogy felperes az alperes védekezésével szemben nem tudta bizonyítani, hogy a kérdéses összeg kifejezetten visszatérítés kötelezettsége mellett adatott, az optkv. 701. §-a értelmében az vélelmezendő, hogy a kérdéses 400 K. ajándékképen adatott, a mely vélelmet még támogatja ama körülmény is, hogy a Sz. J. hagyatéka leltározása alkalmával jelen volt s a leltárt aláíró Sz. G. felperes a kérdéses 400 koronát a néhai hagyatéki terheként a leltárba felvétetni a nem kívánta. Ezekből következően anyagi jogszabályt sértett meg a felebbezési bíróság az által, hogy a kérdéses jogügyletet kölcsönnek minősítette. (1905 február 20. 1905. G. 13. sz. a).