Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

458 Kolozsvári kir. Ítélőtábla. többi lüüü korona erejéig pedig magára vállalja az 1000 korona tartozást. A tkptár ezt az átvállalást elfogadván, J. 1.-nak a váltóját kiadta s e helyett vevő H. J.-nétól fogadott el új váltót, melyen H. J.-né, mint elfogadó, H. J. mint kiboesátó és felperes mint forgató szerepelt; felperes — mint váltókötelezett — az 1000 koronát H. J.-né helyett megfizetvén, a tkptártól 1902 május 31-én nyert engedmény utján a H. J.-né elleni követelést magára ruháztatta. A kir. Ítélőtábla: Az ügy ily állása mellett nyilvánvaló, hogy az anyagi jogszabályoknak megfelel a felebbezési bíróságnak az a döntése, mely szerint felperes H. J. helyett — mrnt váltókötelezett - ennek azt a kötelezettségét, hogy a J. I. 1000 koronás tartozását megfizeti, teljesítvén s ez által a főkötelezettség megszűnvén, a J. Jánosné tartozása biztosítására szolgált mellékkötelezettség: a zálogjog is jogilag megszűnt s ennélfogva később keletkezett egy másik követelés kielégítése szempontjából nem érvényesíthető. Az által, hogy J. J. az ingatlanoknak H. J.nak való eladásakor a vételálból 1000 koronát az «A. »> követelésének kiegyenlítésére fordítani rendelte, az által, hogy H. J. az 1000 K terhet elvállalván, a fizetésnek nevezett hitelezőnél sajátjából való teljesítésére magát kötelezte és az által, hogy a takarékpénztár ehhez a megállapodáshoz hozzájárulván, J. J.-nak a váltót kiadta s H. J.-tól más váltót fogadott el, igazolva van, hogy érdekelt feleknek az volt az egységes akarata, hogy ezen létrejött újítás és utalványozási ügylet által J. J.-nak a takarékpénztárral szemben elvállalt kötelezettsége jogilag megszüntessék. A követelési jog megszűnvén, a bekebelezés által nyert biztosítéki jog is megszűnt s a telekkönyvileg bekebelezett zálogjog hatályát vesztette. Ezen a tényen mit sem változtat az a körülmény, hogy a szerződés szerinti rendezésnek megfelelő telekkönyvi törlés meg nem történt. Ezekből folyik, hogy felperesnek a takarékpénztártól nyert engedménye jogszerűen nem vonatkozik J. I. tartozására s az erről szóló zálogjogra, mert a takarékpénztár nem ruházhatott át felperesre olyan jogot, a melylyel az engedmény keltekor már maga sem birt s a mennyiben felperes az érintett engedmény alapján egyáltalán igényeket támaszthat, úgy ilyeneket csupán a vele jogviszonyban álló H. J.-val szemben érvényesíthet, nem pedig alperes ellen. Jelen ügy elbírálásánál ezek a döntő ténykörülmények és ezért nem jöhet érdemleges elbírálás alá felperesnek a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett az a további panasza, hogy