Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

Kolozsvári kir. Ítélőtábla. 457 világos határozmányokat tartalmaz arra nézve, hogy a keresltedéi mi meghatalmazott külön meghatalmazás nélkül mire nincsen jogosítva; ezek között pedig a hitelbe vásárlás felsorolva s ekként tiltva nincs; azt pedig alperesek sem állítják, hogy a felperest a B. S. állítólagos korlátozott jogköréről értesítették volna; de ettől eltekintve, azért sem volt figyelembe vehető az alpereseknek e részben tett kifogása, mert a felebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy B. I. alperes a hitelbe kiszolgáltatott árúk árának kifizetésére magát kifejezetten kötelezte, a mely kijelentése — mint a közkereseti társaság másik tagját — B. J. másik alperest is köti, a kinek az a kifogása, hogy a megrendelés idejében B. J. már nem volt a közkereseti társaság tagja s ekként utóbbinak fizetést igérő nyilatkozata hatálytalan, azért nem volt figyelembe vehető, mert alperesek azt már nem is állítják, hogy a felperes a B. I. kilépéséről tudott volna. Figyelemmel továbbá arra is, hogy a B. S. megrendelése folytán felperes által kiszolgáltatott árúk tényleg alperesek szeszgyárához voltak szükségesek, oda lettek szállítva s ott lettek felhasználva, — tekintettel végül arra, hogy alperesek a tulajdonossal szemben az elszámoláskor annak értékét be is számították, így tehát utólagosan B. I. fentebb említett kijelentésétől eltekintve is — a megrendelést elfogadták: ezekből önként következik, hogy a szállított árúk árának megtérítésére is kötelesek. 526. A követelés megszűnésével az annak biztosítására szolgáló zálogjog is megszűnvén, a hitelező részéről a fizető adóstársra hatálylyal nem engedményezhető s a fizető adóstárs követelésének kielégítésére sikerrel nem érvényesíthető. fl90i augusztus 29. 1904. G. 103. sz. a.) Tényállás: .1. I. a takarékpénztártól 1892 április 21-én 1000 korona váltókölcsönt vett fel, mely kölcsön erejéig egyidejűen kiállított biztosítási okmány alapján a tkptár javára ingatlanaira a zálogjog bekebeleztetek. Ez ingatlanok közül a 373 4, 374/1 hrszámú ingatlan négyheted része vásár utján 1893-ban átszállott J. I.-néra s utóbbi ezt a jutalékát 1900 deczember 16-án 300 koronáért alperesnek eladta, másfelől pedig még .1. I. az ingatlanok többi részét eladta H. J.-nénak 2000 koronáért oly kikötés mellett, hogy ez a vételárból 1000 koronát készpénzben fizet, a