Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

54 Budapesti kir. Ítélőtábla. Tényállás: P. Z. képviselő a képviselőház asztalára 10,000 koronát tett le, mint olyan összeget, melyet D. M. neki azért adott át, hogy a képviselőház az időbeli üléseiben ne vegyen részt. Ezt az összeget a képviselőház elnöksége őrizetbe vette, a továbbiakra a határozathozatalt a képviselőház magának tartotta | fenn. — S. A., D. M. hitelezője, azt a 10,000 koronát 912 K 6 f. és jár. erejéig letiltotta, a letiltási eljárás jogerőre emelkedése után a végrehajtó biróság a letiltott összeget kiutalta, mihezképest S. A. a kir. államkincstár és a képviselőház elnöke ellen a letiltott összeg s jár. iránt pert indított. A felebbezési biróság a felperest keresetével elutasította, mert nem bizonyította, hogy a letett pénz D. M. tulajdona. A kir. Ítélőtábla: Felperes felülvizsgálati kérelmében, a képviselőház elnökének az 1903 október 5-én felvett tárgyalási jegyzőkönyvhöz felperes által E) alatt becsatolt értesítésével egyezőleg, maga azt adja elő, hogy a képviselőház asztalára P. Z. képviselő által letett, felperes által a D. M. ellen vezetett végrehajtás során letiltatott 10,000 koronára nézve a határozathozatalt a képviselőház magának tartotta fenn, s hogy e tárgyban még döntés nem történt. E szerint a képviselőház elnöksége ezt az összeget nem mint a végrehajtást szenvedő D. M. követelését, s ekként nem oly összegként kezeli, amelyet onnan a végrehajtást szenvedő felvehetett volna, hanem mint oly összeget, amelyre nézve ugyan a puszta őrzés alperesek kötelessége, a letét felett azonban a fentiekhez képest a képviselőház fog dönteni. A végrehajtási biróság a foglalási eljárás jogerőre emelkedése után a letiltott összeget kiutalta ugyan, ennek a kiutalásnak azonban, a jelen esetben, csak akkor lehet meg az a hatálya, hogy ennek alapján a képviselőház elnöksége a kifizetést elrendelje, ha a képviselőház a letiltott összegre nézve kimondja, hogy az D. M.-t illeti meg. Maga a kiutalás tehát, az adott körülmények közt, csakis ily alakban, tehát mint feltételes jöhet tekintetbe, és csak ily alakban köti az alpereseket, mert saját hatáskörükben őket az intézkedés joga és kötelessége, a képviselőház határozata nélkül, sem a kifizetés, sem a birói letétbe helyezés tekintetében meg nem illeti, illetve nem terheli. Az 1881. évi LX. t.-cz. 133., úgy a 83. és 84. §§. rendelkezései a végrehajtást szenvedőnek csak oly követeléseire vonatkoznak, melyekre nézve a közpénztár a végrehajtást szenvedő adósának tekintete alá esik, alperesek azonban, a kifejtettekhez képest, ily tekintet alá csak akkor eshetnek, ha a képviselőház ily irányú határozatot hoz. Ezekből folyólag téves ugyan a felebbezési bíróságnak