Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

Budapesti kir. ítélőtábla. 3 A kir. ítélőtábla: A felebbezési biróság ítéletében meg nem támadott és a S. E. T. 197. §-a szerint e helyütt is irányadó tényállásként azt állapította meg, hogy felpereseknek atyja az 1902. évi augusztus 4-én elhalt H. D. tagja volt az alperesi égyesületnek, a tagdíjakat azonban 1902. évi május 27-én. mint utolsó fizetéskor csak 1901. év végéig fizette ki, ellenben az 1902. évre esedékes tagdijakból mit sem fizetvén, azokkal hátralékban maradt. Tekintve már most azt, hogy felperesek mint H. D.-nak leszármazó jogutódjai a kereseti tiszteletdijat a B) alatt csatolt alperesi alapszabályok 8. §-a alapján követelik az alperestől és azt nem is állítják, hogy ezeknek az alapszabályoknak a rendelkezéseitől a felek kifejezett akarattal eltértek volna, ugyanazért a kereseti követelés elbírálásánál egyedül a B) alatt csatolt alapszabályok rendelkezései lehetnek csak az irányadók, és felperesek ezekkel szemben a tagdíjak fizetése tekintetében állítólag kifejlődött eltérő állandó gyakorlatra sikerrel nem hivatkozhatnak. Tekintve továbbá, hogy a B) alatti alapszabályok 4. §-ának 1. d) pontja szerint a rendes tag tagsági járulékát havi részletekben tartozik fizetni, és pedig legkésőbb minden hónap 15-ik napjáig, az ugyanezen szakasz 2-ik pontja szerint pedig abban az esetben, ha az alperesi egyesület elmulasztaná is a rendszerint közege által eszközölt tagsági járulék beszedését, a pontos fizetésről az egyesületi tag maga köteles gondoskodni, mert különben, a mennyiben az egyesületi tag fizetési késedelme három hóra terjed, az alapszabályok 9-ik §-ának 4-ik pontja szerint a tisztelet-adományhoz való jog elenyészik, a mely jogvesztésre vonatkozó intézkedés fennáll akkor is, ha a késedelmes tag bármi okból az egyesületi lajstromból nem is töröltetik ki, sőt még a kitörült tag ellen is fenmaradnak az egyesületi követelések épségükben ; tekintve végül, hogy a tényeknek jogi szempontból való méltatása a felülvizsgálat körébe tartozik, mert az a kérdés, hogy a megállapított tényekből következik-e az, hogy az alapszabályokban meghatározott jogvesztés beállott, jogkérdést képez ; a felebbezési biróság az ítéletében megállapított tényállásból anyagi jogszabály megsértésével vonta le azt a jogi következtetést, hogy a felperesi jogelődnek tagdíjfizetési mulasztása csak 1902 május 27-én mint az utolsó fizetés teljesítése napjától állott be, és hogy ennek következtében az alapszabályok 9. §. 4. pontjának a tiszteletadomány elvesztésére vonatkozó rendelkezése sem nyerhet alkalmazást. Mindezek alapján a S. E. T. 185. §. a) pontjára alapított 1*