Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet 1902-1903 (Budapest, 1904)

L Rendszeres tárgymutató. okirat tartalmának valótlanságát az okirat Írására megbízást adó fél bizonyítani tartoznék akkor, mikor annak akaratával való megegyezését nem ismeri el, az állítólag megbízásból irt okirat az ellen, kinek állítólagos megbízásából íratott, bizonyítékul csak annyiban szolgál, a mennyiben az okiratra hivatkozó fél úgy a megbízás tényét, mint azt, hogy az okirat a megbízás értelmében lett szerkesztve, bebizonyítja. B. V. 136. A magánokirat bizonyító ereje. B. II. 115. Magánokirat bizonyító ereje, ha a fél az okirat nyelvét nem érti. B. IV. 118. Az, hogy a magánokirat az 1868: LIV. t.-cz. 167. és 168. §§-ai kellékeinek megfelelően van kiállítva, nem zárja ki annak az 1893 : XVIII. t.-cz. 64. §-a alapján mérlegelését és megállapítását, hogy az okiratban foglalt nyilatkozat, ha azzal össze nem egyeztethető más bizonyított ténykörülményekkel ellenmondásban van, nem felel meg a szerződő felek valódi akaratának. B. I. 77. Bizonyítás teljes hitelű magánokirattá! szemben. B. I. 126. 187. 319.; K. VL. 446.; P. IV. 522.; Po. V. 515. Az adóslevélre fennálló bizonyítási szabályok. Gy. II. 362.; N. II. 849. A vakok által kiállított magánokiratba foglalt adóslevél tagadás esetében a kölcsön, elvállalásának bizonyítékát nem képezi. K. VII. 422. A törvényes kellékekkel nem bíró adóslevél bizonyító ereje. Sz. III. 614. 74.] §. Aggályos okirat bizonyító ereje. B. I. 32. 53. 163. 180. II. 51. 149. IV. 27.; P. IV. 479. 75. §. Kötelező szabály az, hogy csak a bejegyzett kereskedőknek szabályszerűen vezetett könyvei szolgálnak bizonyítékul. M. VII. 508., 509., 526. A kereskedelmi könyveknek az 1875: XXXVII. t.-cz. 31. §-ában nem feltétlenül, hanem rendszerint megállapított bizonyító ereje csak a jogczímre s a mennyiségre terjed ki, ellenben az ügylet létrejötte, vagyis az árúk megrendelése s átadása, illetőleg átvétele tekintetében a kereskedelmi könyvek nem nyújtanak részbizonyítékot. B. II. 242.; Sz. II. 1105. A kereskedelmi könyv nem bizonyíték arra, hogy a felek szándéka a tényleges szolgáltatás kizárásával már eleve a felmerülhető különbözetre irányult. B. III. 237. A kereskedelmi könyv bizonyítja a követelés keletkezésének időpontját. T. III. 691. Nincsen olyan kötelező jogszabály, mely előírná, hogy a mennyiben a kereskedő által kiadott számlák tartalma az általa vezetett könyvekben előforduló bejegyzésektől eltérne, irányadóul csakis a könyvek, mint eredeti feljegyzések tartalma volna elfogadandó. B. IV. 200. A kereskedelmi könyvek bizonyító ereje nemcsak tevőleges, hanem nemleges irányban is érvényesíthető lévén, valamely bevezetés hiánya az annak tárgyát képező ténynek, a könyvekbe be nem vezetett fizetésnek meg nem történte mellett is használható bizonyítékul. B. VI. 101. Kereskedelmi könyvbe történt bejegyzés, mint esküvel kiegészíthető részbizonyíték. B. I. 173. A kereskedelmi könyvek bizonyító ereje. B. III. 3. 237. V. 6. VII. 245.; T). IV. 232.; Gy. III. 308. 334.; Ko. IV. 422.; T. III. 691. Szabálytalanul vezetett kereskedelmi könyv bizonyító ereje. M. IV. 459.; VII. 508. Kereskedelmi könyvekkel való bizonyítás szabályai. M. VI. 472.; VII. 526. A bejegyzett kereskedő könyvek vezetésére törvény szerint kötelezve lévén, a könyvekkel való bizonyítás ellenében kizártnak csak akkor tekinthető, ha tényleg bebizonyul, hogy könyveket nem vezetett. Gy. III. 334.