Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet 1902-1903 (Budapest, 1904)
XLVI Rendszeres tárgymutató. Jogszabályt sért a felebbezési biróság, ha az ellcubizonyílékot nem mérlegeli s az ellenbizonyíték figyelmen kivül hagyását tüzetesen nem indokolja. B. I. 333. VII. 3. Nem felel meg a biróság indokolási kötelességének, ha a meggyőződését előidézett okok tüzetes előadása helyett csupán az eljárás adataira utal. B. 1. 296. V. 90. VI. 186. Annak kijelentésével, hogy a tanuk nem bizonyítottak, e kijelentés tüzetes indokolásának hiányában, nem felel meg a biróság indokolási kötelességének. B. II. 32.: M. II. 720. A tanuk vallomása figyelmen kívül hagyásának az az indoka, hogy vallomásuk habozó s ellentéles, az ellentét mibenállásának és lényegességének tüzetes előadásával, részletesen kifejtendő. B. I. 127.; II. 157. Feloldás a miatt, mert a biróság nem indokolta, hogy a fél esküvel meg nem erősített vallomását miért fogadta el bizonyítékul. B. III. 107.; VI. 231. A biróság indokolni tartozik azt, hogy tanuk vallomásával és a per egyéb adataival bebizonyítódnak nem talált tényre nézve miért mellőzte a félnek hivatalból is elrendelhető eskü alatti kihallgatását. Po. III. 556. Habár szabálytalanul jár el a biróság, ha a bizonyítékot mérlegelés tárgyává egyáltalán nem teszi s figyelmen kívül hagyását nem indokolja: e mulasztás lényeges eljárási szabály megsértésének csak akkor tekinthető, ha a bizonyíték az ügy eldöntésére befolyással bir. B. I. 229. 296. 319. 378. II. 33. VI. 163.; K. II. 577.; M. II. 683. VI. 472. Nem lényeges szabálytalanság a tanúkihallgatásnak indokolás nélkül mellőzése, ha a vitás kérdés okirati bizonyíték alapján eldönthető. B. III. 231. Szabályellenes ugyan, ha a biróság a tanúvallomások egy részét figyelembe nem véve, ez eljárását tüzetesen nem indokolja, de ha a biróság más eredményre úgy sem juthatott volna, e szabálytalanság nem lényeges. B. I. 34. A biróság nem tett eleget a 64. §-on alapuló indokolási kötelezettségnek, ha semmi indokot sem hozott fel arra nézve, hogy a fél által az elsőbiróság előtt tett beismerés, a részéről a felebbezési tárgyaláson bizonyítani kivánt tényállítás következtében erejét veszti-e vagy nem. B. VI. 161. A bizonyíték mellőzésének kifejezett indokolása elmaradhat akkor, ha a mellőzés indoka az Ítélet egyéb tartalmából nyilván kitűnik. D. VI. 275.; K. VI. 387.; Ko. III. 404.; M. II. 727. III. 441. Az indokolási kötelezettség terjedelme. B. III. 19. 118. V. 49.; Gy. III. 302.: Po. V. 509.; Sz. III. 598.; T. III. 685. 706. Az indokolási kötelesség megsértése. B. I. 40. 122. 199. 266. 344. 386. II. 32. 179. III. 118. IV. 37. 54. 61. V. 56. 147. VI. 28. 29. 174. VII. 3. 14. 33. 85. 91. 169. 295.; D. IV. 228.; Gy. III. 302.; K. VII. 443.; Sz. III.. 598. VI. 648.; T. III. 685. VI. 712. (>5. §. A kár mennyiségének bizonyítása. Az 65. §. csak a kár mennyiségének megállapítását és azt is csak akkor bízza a biró belátására, ha a felek ajánlotta bizonyítás megnyugtató eredményre nem vezet. B. IV. 22. A kár mennyiségét a biró szabad belátása alapján állapítja meg; sem a szakértői véleményhez kötve nincs, sem a fél hit alatti kihallgatását foganatosítani nem köteles. B. II. 38. VI. 75.; K. VI. 394.; M. IV. 444.; T. IV. 698.