Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VI. kötet 1901-1902 (Budapest, 1904)

í' Budapenti kir. ítélőtábla. ÍJ. L.-né által kamat fejében fizetett298 frt 93 krt a mellett is, hogy ez a kamatkövetelése az ingatlan vételárából nyert kielégítést, nem tartoznék visszafizetni; mivel őt az adóstól birtokába került ezen összegre, úgy annak 250 frtos váltótartozása fejében a megtartási jog is megilleti; nem pedig azért, mert a V. T. 108. §-a szerint a megtartási jog a váltóadósnak csak oly vagyonára gyakorolható, a mely jogszerű uton került, a váltóhitelező birtokába, és e joggyakorlásának feltételét az is képezi, hogy a váltókövetelés lejárt legyen, a követelés lejárta előtt pedig, hogy az adós csőd alá-került, vagy ellene valamely pénzbeli tartozás miatt megkisérlett végrehajtás sikertelen maradt legyen. Már pedig, hogy ezeknek a feltételeknek bármelyike fenforogna, alperes ily irányú tényállításokat a tárgyalás során fel sem hozott. Alperes felülvizsgálati kérelme tehát merőben alaptalan levén, azzal őt el kellett utasítani, és a S. E. T. 204. és 168. §-ainál fogva, a sikertelen felülvizsgálattal felmerült költség viselésérc is kötelezni kellett. — Tekintve azonban, hogy az a kérdés, hogy az alperes által a végrehajtási tömegből jogtalanul felvett összeg B. L.-né hitelezői közül felperest illeti-e ? ennek elbírálása e per keretébe nem tartozik, hanem a végrehajtási tömeg felosztására illetékes telekkönyvi hatóság hatáskörébe esik : a felebbezési bíróság Ítéletét a kereseti tőke és kamatai tekintetében a rendelkező részben meghatározott módon (a végrehajtási tömeg javára letétbe helyezésre) kellett helyesbíteni. 3. Kiházasítás és ajándékozás. — A kiházasításul adott ingó eladója a hitelezett vételár kielégítését a kiházasításul adott tárgyakhói nem követelheti. — A jogelismerés fogalmához. (1901 szeptember 27. 1901. I. G. 143. sz. a.) A kir. ítélőtábla: A felperes a felebbezési bíróság ítéletét az 1893: XVIII. t.-cz. 185. §. a) pontja alapján támadta meg s azt panaszolta, hogy jóllehet a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás mindazokat a döntő ténykörülményeket tartalmazza, a melyek fenforgása mellett a megajándékozott az ajándékozó hitelezőjének, az ajándékozás idejében fennállott követeléseért felelős, a felebbezési bíróság mégis elutasította őt keresetével. — E pan.isz megvizsgálásánál elsősorban a tényállásnak azt a részét kellett figye-