Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VI. kötet 1901-1902 (Budapest, 1904)

Budapesti kir. ítélőtábla. lembe venni, a mely szerint az alperes a keresetben megjelölt ingóságokat kiházasítási tárgyakként kapta atyjától. — A kiházasítási tárgyakat illetőleg ugyanis azt a jogszabályt, a melyet, a jobbágyok örökösödéséről szóló 1840: VIII. t.-cz. 2. §-a tartalmaz, az állandó gyakorlat az örökösödés egyéb eseteiben is alkalmazza ; e jogszabály szerint pedig a gyermekek osztályrészébe betudandó az, a mit szüleiktől kiházasitásukkor kaptak. — Az emiitett jogszabály nem zárja ugyan el a feleket attól, hogy a kiházasítási tárgyak tekintetében másképpen rendelkezzenek, s ezért a szülők a kiházasítási tárgyakat ajándékul is adhatják gyermekeiknek, de a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállásban nincsenek megállapítva oly tények, a melyekből arra lehetne következtetni, hogy a fenforgó esetben alperes a kiházasítási tárgyakat ajándékul kapta atyjától. — A kifejtettekből tehát az következik, hogy mivel a jelen esetben az alperes és atyja közt, a kiházasítási tárgyakra nézve fenforgó jogviszony, az ajándékozási jogügylet fogalma alá nem vonható, a felperes sem érvényesíthet az alperessel szemben oly jogot, a mely az ajándékozó hitelezőjét illetné meg a megajándékozottal szemben. — De ha az fogadtatnék is el, hogy az alperes részéről tett az a kijelentés, hogy a kiházasítási tárgyakat ajándékba kapta atyjától, a felperessel szemben az ajándékozás fenforgására nézve jogelismerésének lenne tekintendő, még ez sem szolgálhatna alapul az alperes elmarasztalására. A felebbezési bíróság ugyanis elfogadta az elsőbiróság részéről megállapított következő tényállást, ú. m. : hogy a keresetben megjelölt ingóságok eladásakor a felperes tudomással birt arról, hogy azokat a vevőként szereplő atya kiházasítási tárgyakul adja át leányának: az alperesnek s tudta azt is, hogy a kérdéses ingóságok az alperes hez szállíttattak: továbbá, hogy a felperes a vásárlás alkalmával figyelmeztetve lett arra, hogy a hitelre vásárló atyának vagyoni viszonyairól tudakozódjék, és hogy a felperes ily irányban nemcsak tudakozódott, hanem megnyugtató felvilágosítást is nyert. — Ezenfelül a felebbezési bíróság tényként megállapította, hogy a kérdéses ingóságok vásárlásakor az alperes szülei 12,900 frt értékű házzal birtak, a mely 8400 frttal volt terhelve, de ebből 2400 frt biztosítéki összeg volt és hogy az említett ház a mellett, hogy a szülők lakásául szolgált, bérjövedelmet is hajtott. Mindezekből a tényekből pedig az a jogi következtetés vonható le, hogy a felperest nem illeti meg az a jog, hogy az ajándékozást megtámadhassa amaz alapon, hogy az az ő megkárosítására történt; mert a felperes a hitelezésnél az