Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

7:> ság által megállapított tényállás a S. E. T. 197. §-a szerint sikerrel csak azon az alapon támadható meg felülvizsgálattal, ha az jogszabály megsértésével állapíttatott meg, II. rendű alperes azonban felülvizsgálati kérelmében semmi oly alaki jogszabályt sem jelöl meg, a mit a felebbezési bíróság a bizonyítékok szabad mérlegelése mellett a 64. §. értelmében is szem előtt tartani tartozott, s amelyeknek megsértése vagy helytelen alkalmazása a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállásnak felülvizsgálattal való sikeres megtámadására a S. E. T. 197. §-a szerint egyedüli alapul szolgálhatna; H. rendű alperesnek ide vonatkozólag felhozott, de sem a tárgyalási jegyzőkönyv, sem annak mellékleteivel nem támogatott az a panasza tehát, hogy a felebbezési bíróság által megállapított tényállás a felmerült bizonyítékokkal ellentétben állana, figyelembe vehető nem volt. A mi II. rendű alperesnek a S. E. T. 185. §. a) pontjára alapított panaszát illeti, a felülvizsgálati bíróság ezt sem találta alaposnak, mert a felebbezési bíróság ítéletében foglalt és a S. E. T. 197. §-a szerint a felülvizsgálatnál is irányadó tényállás szerint II. rendű alperes 1897. évi ápril végén, a mikor I. rendű alperes a bérlemény tárgyát képező helyiségeket felperestől bérbe vette, felperesnek azt a kijelentést tévén, hogy I. rendű alperes bérlettartozásáért a készfizető kezességet elvállalja, tekintve, hogy a bírói gyakorlatban elfogadott anyagi jogszabályt képez, hogy a sem határidőhöz, sem egyéb feltételhez nem kötött kezesség, mint korlátlanul élvállalt kötelezettség, mindaddig fennáll, míg a főadós kötelezettsége meg nem szűnik, hogy továbbá jogszabály az is, hogy a készfizetői jótállás hatálya mindaddig tart, míg az joghatálylyal vissza nem vonatik, e jogszabály alkalmazása mellett a felebbezési bíróság a fentebbi tényállásból helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy II. rendű alperesnek, az időszakonkint felmondható jogviszonyból származó kötelem tekintetében az időtartam meghatározása nélkül I. rendű alperesért elvállalt és vissza nem vont kezessége az I. rendű alperes és felperes közt létesült bérleti viszony egész tartamára, és a főadósnak ama bérleti viszonyból eredő kötelezettsége erejéig teljes hatályában fennáll, következéskép törvényszerűen tette felelőssé a felebbezési bíróság II. rendű alperest mint készfizető kezest a kereseti azon bérhátralékért, melylyel I. rendű alperes felperesnek az 1897. évi novembertől 1898. évi áprilisig terjedő félévre adósává vált. A fentebb kifejtetteknél fogva tehát merőben téves I. rendű alperesnek felülvizsgálati kérelmében elfoglalt, de a fentebb