Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

70 a mi az alkuszi ügylet körébe tartozik, t. i. hogy az alpereseknek, mint kölcsönkérésüknek oly alkalmas szerződőtársat nevezett meg, a ki hajlandó a kivánt kölcsönt megadni s ez irányú tevékenységéhez tartozott az is, hogy nem ugyan a saját neve, hanem az I. rendű alperes neve alatt a kölcsön feltételeit tartalmazó űrlapokat megszerezte, mivel ez a körülmény arra szolgál, hogy a kölcsönadni szándékozónak mint szerződőtársnak alkalmas volta kitűnjék. Ellenben a felperes nem fejtett ki tevékenységet abban az irányban, hogy a szerződő felek kölcsönös nyilatkozatait közvetítse, sőt ezt meg sem kisérelte azért, mert előre tudta, hogy ezt a kölcsönadónál eredménynyel nem teheti. Minthogy pedig általánosan elfogadott anyagi jogszabály az, hogy az alkuszdíj csak az esetben jár, ha az ügyletet az alkusz közbenjárása hozta létre; s minthogy a fentebb előadottak szerint az a tevékenység, a mit a felperes kifejtett, egymagában nem volt alkalmas arra, hogy a fenforgó esetben a kölcsönügyletet létrehozza : ennélfogva a felperest nem illeti meg az a jog, hogy a kikötött alkuszdíj megtérítését követelhesse. A mi pedig a felperesnek azt a tevékenységét illeti, a mit a fentebb részletesen ismertetett tényállás szerint az alperesek érdekében kifejtett, ezért az alperesek által részére fizetett 25 frtban nyert díjazást.^ 44. Napilap újdonsági rovatának vezetőjét három hónapi felmondási idő illeti meg. (1898 deczember 9. 1898. I. G. 260. sz. a.) A kir. ítélőtábla: A peres felek között egyedül az a jogi kérdés vitás, hogy az ujságvállalatnál alkalmazott felperest, mint az újdonsági rovat vezetőjét, hat heti vagy három hónapi felmondási jog illeti-e meg. A törvény kifejezetten nem tartalmaz semmi intézkedést az iránt, hogy a napi sajtónál 'alkalmazott egyéneket mily mérvű felmondási jog illeti meg, e szerint ily rendelkezés hiányában, ennek a jogi kérdésnek megbirálásánál a törvényhozónak más viszonylatban kifejezett akarata analógia útján veendő figyelembe. Ugyanis az 1884. évi XVII. t.-cz. 92. §-a az iparosok segédeire, az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 57. §-a pedig a kereskedők alkalmazottjaira a szerint, a mint azok alárendeltebb, avagy fontosabb munkakörben teljesítenek szolgálatot, két fokozatot állapít meg és ehhez képest