Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

69 magából abból a tényből, hogy az államkormány a község ínséges lakosainak anyagi érdekeiről hivatalosan gondoskodott, az a következtetés, hogy a nyújtott inségkölcsönért az állam irányában a perbe vont alperesek vállaltak volna kötelezettséget, helyesen nem vonható le. 43. Ha a kölcsön közvetítésével megbízott ügynök csak megnevezett a kölcsönkeresőknek alkalmas szerződőtársat, de a felek kölcsönös nyilatkozatait nem közvetítette, a kölcsön szerzéséért kikötött alkuszdíjat nem követelheti. (1898 deczember 9. 1898. I. G. 257. sz. a.) A kii*. Ítélőtábla: Alapos az alpereseknek az 1893 : XVIII. t.-cz. 185. §. a) pontjára fektetett az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, midőn azokat a tényeket, a melyekben a felperesnek a kölcsönügylet létrejötte körül kifejtett tevékenysége nyilvánult, olyanoknak tekintette, mintha azok eredményezték volna a kölcsönügylet létrejöttét és a kölcsönösszegnek tényleges kiszolgáltatását. E panasz megbirálásánál első sorban súlylyal bír a felebbezési bíróság által megállapított tényállásból az a körülmény, hogy felperes a kölcsönügylet létrejötte előtt tudta, hogy a kölcsönadó intézet ügyvédével, dr. N.-el közvetlen érintkezésbe eredményesen nem lépett, s ezért az I. rendű alperes neve alatt írt dr. M.-nek azért, hogy attól a kölcsön feltételei iránt tájékozást szerezzen. A tényállásnak e része szerint tehát a felperes oly kölcsönügylet közvetítésére vállalkozott, a melynél ki volt zárva az, hogy ő a kölcsönadóval érintkezhessék, s a felebbezési bíróság által megállapított tényállás többi része sem tartalmazza azt, hogy a felperes a kölcsönadó intézetnél bármely további lépést tett volna, a szóban forgó kölcsönügyletben. A miket pedig az előadottakon felül a felebbezési bíróság a felperes fényeiként megállapít, ezek a következők : ú. m. hogy a felperes a dr. M. ügyvéd által az I. rendű alpereshez czímzett, de tényleg a felperes kezéhez került levéllel küldött űrlapokat, a melyek a kölcsön engedélyezése iránt benyújtandó kérvényre vonatkoztak, az alperesekhez elvitte, az alperesekkel az ügyet megbeszélte és az űrlapokat kitöltötte. Az ismertetett tényállás szerint tehát a felperes csak egy irányban fejtett ki oly tevékenységet,