Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

58 keresetlevélhez A. alatt mellékelt engedményt állította ki, mely szerint a per tárgyát képező összegből ügyvédi díjak fejében felperes részére a kereseti 500 frtot engedményezte. — Alperesek, Cs. L. örökösei az engedmény kötelező erejét azon az alapon támadták meg, hogy Cs. L. egész életében hülye volt s felperes az engedmény kiállítását különben is megfélemlítéssel eszközölte ki. A felebbezési bíróság sem az egyik, sem a másik kifogást megállapíthatónak nem találta. A kii*. Ítélőtábla: Az alperesek panaszának nincs megállható alapja, mert az 1893 : XVIII. t.-cz. 64. §-a értelmében a bíróság a bizonyítékok erejét szabadon mérlegeli, a mennyiben tehát nem találta megállapíthatónak azt a tényt, melyből alperesek a megfélemlítésre következtetést vontak, e miatt felülvizsgálatnak nincs helye; a mennyiben pedig a kihallgatott tanuk vallomásából sem vonta le azt a jogi következtetést, hogy Cs. L. az A) alatti engedmény kiállításakor cselekményeinek horderejét belátni s ekkép szerződést kötni képes nem volt, jogszabálysértést azért nem követett el, mert habár való is, hogy a kihallgatott tanuk Cs. L.-t gyenge elméjűnek, hülyének állítják, de az elmeállapot nem képezvén a szakértelemmel nem biró tanuk által bizonyítható ténykérdést, a tanuk eme kimondása által Cs. L. elmegyöngesége, különösen pedig annak olyan foka, melylyel törvény szerint a szerződéskötési képesség hiánya van összekötve, meg nem állapítható, olyan ténybeli körülményeket pedig, melyekből az elme gyengeségének említett foka következtethető volna, nem tanúsítottak, nem lévén ilyennek tekinthető az, hogy könnyen gondolkozó volt, magát mindenre ráhagyta venni és vagyonát más kezelte. E szerint nem lévén alapja az A) alatti engedmény jogi hatálya ellen felhozott kifogásoknak, a további vitás kérdés az, hogy a megbízás visszavonása jogos okul szolgálhat-e a kötelezett ügyvédi dij aránylagos leszállítására? Eltekintve attól, hogy a megbízás visszavonása már az elsőbirósági Ítélet meghozatala után történt és hogy a kötelezett jutalomdíj aránylagos leszállítása iránti igény az 1874: XXXIV. t.-cz. 55. §-a értelmében sajátlag külön per útján lenne érvényesíthető, nemlegesen kellett ezt a kérdést eldönteni; mert alperesek nem is állították,, hogy Cs. L. a megbízást felperestől oly hiba miatt vonta el, mely a fegyelmi bíróság által megrovatott, az a körülmény pedig,, hogy felperes 500 frt tiszteletdijat követelt, a megbízás visszavonására jogos okul már azért sem tekinthető, mert szabadságában állott azt Cs. L.-nek el nem fogadni; minthogy pediu az