Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

11 zött össze, hogy az alperes kocsijának behajtott ernyője, illetve az azon levő vas könyök a felperes jobbról fogott lovának szügyébe hatolt, minek következtében a ló erős sérülést szenvedett, a kocsi pedig megrongálódott. Az összeütközés pillanatában a kifelé törekvő kocsik kettős sorban, a befelé jövők négyes- ötös sorban hajtottak és mind a két kocsi a sor szélén haladt. — A tanúvallomások mérlegelése alapján megállapította a felebbezési bíróság, hogy az összeütközés pillanatában mind a két fél kocsisa az előttük hajtókát megelőzendő, a sorból kihajtott; az alperes kocsisa kitérés közben lovait megostorozva, az ennek következtében megugrott ló rántása a kocsi farolását idézte elő, a mi az öszszeütközésre befolyással volt és az alperes kocsisának a hajtásban való járatlanságára enged következtetést, megállapította továbbá a felebbezési bíróság, hogy a felperes kocsisa is vigyázatlanságot követett el azzal, hogy a sorból ki- és előre hajtott, a mivel ily nagy kocsiforgalom mellett lényegesen hozzájárult az összeütközéshez. — Megállapította ez alapon a felebbezési bíróság, hogy az összeütközés és az ebből származó kár előidézésében mind a két kocsis hibás volt és az nemcsak az alperes kocsisa járatlanságának, hanem a felperes kocsisa vigyázatlanságának is betudható. — E tényállás mellett megállapította a felebbezési bíróság az alperesnek a kár körüli szavatosságát, mert bár a gazda az alkalmazottjai által is ezen alkalmaztatás körébe eső ténykedéssel okozott kárért csak az esetben felel meg, ha az alkalmazottjai megválasztásában terheli gondatlanság, azonban az a körülmény, hogy valamely kár ily, az alkalmaztatás körébe eső járatlanság által idéztetett elő, már alkalmas annak a megállapítására, mint a jelen esetben is, hogy a gazda ezen gondatlansága fenforog. De mivel a megállapított tényállás szerint a károsított részről is vétkesség forog fenn, és a károsítás aránya meg nem állapítható, az alperes felelősségét csak a kár fele részéig állapította meg a felebbezési bíróság. — A lovat a felperes három hóval előbb 235 frtért vette, a sérült lovat 12 frt 74 kr. árverési költség mellett 23 frtért adta el, gyógykezelésért 19 frt 50 krt, kocsijavításért 10 frtot fizetett, mihezképest a kár összegét 254 frt 24 krban, az alperes kártérítési kötelezettségének mérvét pedig 127 frt 12 krban állapította meg a felebbezési bíróság. A kir. Ítélőtábla: Alperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság: 1. szabályellenesen mellőzte ama pergátló kifogását, hogy ez ügy folyamatba se volt volna tehető addig, míg az illetékes büntető hatóság meg nem állapította, hogy az alperes kocsisa kihágást követett el s ez idézte elő azt a balesetet, melyből felperes kártérítési igényét származtatja; 2. helytelenül állapította meg a tanúvallomásokból azt a tényállást, hogy a kocsiösszeütközés és ebből támadt felperesi károsodás előidézésében mindkét peres fél kocsisa hibás volt, még pedig az alperesé járatlanságánál, - - a felperesé meg vigyázatlanságánál fogva;